Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
6 Márki Sándor naplói I. egyik alapítója volt a helyi kulturális élet szervezésében kulcsszerepet játszó Kölcsey Egyesületnek. Történészként folyamatos publikálás mellett fontos monográfiákat tett le az asztalra, ezek közül kitüntetett figyelmet kapott a Dósa György és forradalma* című könyv. Míg a Dózsa-monográfia a korábbi interpretációkat felülíró szelleme és metapolitikai tartalma miatt viták kereszttüzébe került, a másik nagy munka, az Aradvármegye és Arad szabad királyi város története című monográfia egyértelmű szakmai elismerést kapott. E művet a megye- és várostörténeti összeállítások szerzői számára mintaként ajánlották. Az aradi évekről e kötet olvasója részletes és sokrétű képet kap. 1886-ben Budapestre került, ahol is a VII. kerületi gimnázium tanára lett. Rendkívüli aktivitással dolgozott tanárként is, történészként is: sorra jelentek meg földrajz- és történelem-tankönyvei, akadt köztük olyan, amelyik tizennégy kiadást ért meg. 1887-ben egyetemi magántanári címet szerzett. Amint a naplóbejegyzések is tükrözik, ebben az időszakban Márki egyre határozottabban az egyetemi karrier felé fordult. Egymást követték az egyelőre sikertelen akadémiai jelölések, s kereste a terveinek megfelelő egyetemi tanszéket. A nagy áttörést 1892 hozta meg: ebben az évben az Akadémia levelező tagjává választották és a kolozsvári egyetem egyetemes történeti tanszékének tanára lett. Ekkor kezdődött el Márki pályájának majdnem három évtizedig tartó kiemelkedő szakasza. Az egyetemen népszerű tanár lett, tanítványaira különös figyelmet fordított, e figyelemnek köszönhetően éppen a legtehetségesebbeket kötötte magához. Az egyetem irányításában is komoly szerepet játszott, többször viselt dékáni és rektori tisztséget. Mint egyetemi hallgató korától mindig, Kolozsváron is széles körű kulturális és közéleti szerepet vitt. Az EMKE, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a kolozsvári tanáregyesület, az Erdélyi Katolikus Státus vezető tisztségeinek betöltése mellett még számos országos és erdélyi kulturális szervezetnek volt aktív, a folyamatok irányításában részt vevő tagja. Emellett Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsnoka lett, általában ő beszélt a történeti jellegű megemlékezéseken. A kolozsvári időszakban jelent meg az Arad-monográfia második kötete, a Szilágyi Sándor szerkesztette A magyar nemzet története című sorozatban ő írta meg az 1848/49-es szabadságharc történetét. Elkészítette az első teljesnek mondható Rákóczi-monográfiát három kötetben,5 Kiemelkedő historiográfiai munkája a Horváth Mihályról szóló biográfia.6 A kolozsvári időszak történészi termését jelzi, hogy szakirodalmi bibliográfiája 1892 és 1918 között több mint 800 tételt tartalmaz. Márki az 1890-es évektől olyan posztot foglalt el Kolozsvárott, amelyet egyik nekrológjának szerzője a következőképpen foglalt össze: „Erdély nagy tanára”. Természetesen ennek a szerepnek a tartalma változott: a napló későbbi kötetei hitelesen tükrözik az 1900-as évek elejétől érzékelhető változást, amelynek során Márki mind konzervatívabb szerepbe csúszott, s mind kevésbé tudott frissen reagálni a kor új jelenségeire. Márki életében a nagy és tragikus fordulat 1919-ben következett be, mikor is a Ferenc József Tudományegyetemet átvették a románok. Maga helyben maradt, az 1920/21- es tanévben egyike volt azoknak, akik megpróbáltak elindítani egy felekezetközi magyar egyetemet.7 Két féléven keresztül egy felekezetközi tanárképző főiskolát működtettek is. 1921 szeptemberében a román hatóságok megakadályozták a tanárképző működését. Ezt követően Márki is visszajött Magyarországra és részt vállalt egyeteme szegedi letelepítésében, a tanítás megindításában. Szegeden az 1925-ös tanév végéig tanított, 1925. július 1-jén hunyt el. 4 Márki Sándor: Dósa György és forradalma. Bp., 1886. 216 p. 5 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. I—III. Bp., 1907-1910. 6 Márki Sándor: Horváth Mihály. Bp., 1917. 388 p. 7 Erdész Adám: A kolozsvári felekezetközi magyar egyetem. Történelmi Szemle, 40. évf. 1998. 3-4. sz. 257-276. p.
