Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1874 57 Még egyszer megtekintettük a Maximirt, s ezúttal az általános jó benyomásnál többet vittünk haza magunkkal, mert egyes részleteivel is megismerkedhettünk. Este 9 után a Vigadóban tartott bálra mentünk. A bálanya Jelacic grófné, azt mondta ugyan, hogy nem hiszi, miszerént éjfél előtt tánchoz juthassunk, s éppen engem illetőleg igazsága is volt ugyan, mert én csak később jártam el egy valcert Spun képviselő leányával, de a többi minden „helyszűkség” dacára csakhamar nekifohászkodott a kólónak s ami az után következett. Vacsora alkalmával a rektor újra közénk került, s kérdezősködött tőlem egyetemünk viszonyait illetőleg. Elfogadott kollégának, mivel mindketten a történelmi szaknak óhajtunk élni. - Néhány percre még fölmentem a bálba. Jól mondta nekem Télfy (az oldala mellett levő Apáthy István bizonyosan csak azért szorított velem kezet, mert magyar voltam), hogy a legszebb lányok a karzatra kerültek; hanem oly meleg fejlődött ki, hogy a közönség mindinkább fogyni kezdett, s végre Baintnerrel és Singerrel együtt magam is távoztam. A többi csak később vetődött haza. Mindnyájan jól felhasználtuk a hátralevő időt; aludtunk. okt. 21. Reggel 8 óra után elhagytuk Zágrábot, melyhez most már 3 jól töltött nap emléke csatol. Szívélyesen búcsúztunk el Domától és Belosevictől, úgy a rektortól és dr. Brestyenszkytől. - Ugyané vonattal jött Pauler miniszter, Toldy, Télfy, Apáthy stb. Sz[ékes]fehérvárott Pauler éppúgy megelégedett 1 db kolbászvirslivel, mint úrimagam. Toldynak s Télfynek pláne felezniök kellett e jeles étken, mert elkapkodták előlük. - Részemről az egész úton a festői vidékben gyönyörködtem, melyet még sohasem láttam, mert menet sötét éj fogta el a kilátást. Annyi vizet sem láttam még egy csomóban, mint a Balaton; s oly szép vidéket sem sokat, mint környéke. A Velen- cei-tó képe az esthomályban már meglehetősen elmosódott. - Végre este 9 óra tájban lakásomon voltam, s csak ekkor jutott eszembe, hogy nekem ma reggel 9 óra tájban a katonai ellenőrzési szemlén kellett volna jelen lennem. Hm, ha becsuknak! okt. 22. Megkezdtem a munkaévet az egyetemen. Ha ez évet tanári oklevéllel akarom befejezni, komolyan dologhoz kell látnom. Az anyag, mely rám várakozik, igen sok ugyan, mert szorgalmamat (hiszen, hogy szorgalmam van, az nem dicsekvés, csak tény!) idáig inkább mellékes célok elérésére érvényesítettem, s az egyetemleges tanulástól meglehetősen irtóztam; de végre is szakítanom kell a magánkedvtelésekkel s a munkaszeretetnek irányt adnom. Tettre van tehát elhatározásom; minő lesz az eredmény? Tréfán kívül nem tudom mással elütni a feleletet, mint Berzsenyi e versével: „A jövendőnek sivatag homály[i]t / Bízd az istenség vezető kezére.”65 Rókáinál megismerkedtem Pfeifferrel, fiatal irodalomtörténet-tanárral. okt. 23. Az Állatkerti megjelent, de túlnyomóan más szöveggel, mint amit én készítettem hozzá; ennek oka az, hogy megkéstem vele, mi különben, ha hiba, Eggenbergert terheli, ki a határidőt rosszul szabta meg. Az öreg Kerékgyártó panaszkodott, hogy Magyarországnak általa készített kronológiáját a Franklin Társulat ívenként csak 20 f[r]t-jával díjazza, s azt is csak a 35. ívig, azontúl potyára dolgozik. Az egész mintegy 40 sűrűn nyomott ívre terjedne. 65 Berzsenyi Dániel: Barátomhoz. 66 Allatkert: 24 szép képben és magyarázattal: kedves kicsinyeink számára. Bp., 1874. 48 p.
