Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1889 535 Shand-House szégyenházat jelent, s hogy az iránt méltán érdeklődhetnek fiatalemberek. Csak azon csodálkozott, hogy az ilyen házakat feliratokkal látják el. Különben a Hyde parkban sokáig beszélgettek hölgyikékkel és Sz[ádeczky] rá is fogta, hogy ő valóságos „Jack the Ripper”. Falra festette vele az ördögöt. Reggelre kelve olvastuk, hogy a Whitechapelben a Castle Streeten, egy rendőrállomás közelében, a legjártabb helyek egyikén á la Jack meggyilkolva találták a negyvenéves Mackenzie Alice-t. Ez már mégis elmaradhatott volna London specialitásaiból. London, júl. 17. Úriember még Bädecker tanácsára sem kel jókor. Mi is csak r. 10 óra tájban jutottunk el a dokkokhoz, hogy némi fogalmat nyerjünk London hajózása forgalmáról. Kalauzunk ezúttal is dr. Günther volt, több ambícióval, mint sikerrel. Legjobb kalauz némi előleges olvasás (miben nem volt hiány) s egy jó térkép (miben szintén nem volt hiány). Az Indián-dokkoktól hajón mentünk le a London Bridge-höz, s vagy fél órát töltöttünk az óriási halcsarnokban, hol egész tengeri rákokat akartak a nyakunkra sózni. Utoljára is Zachar vett 1 shillingért egy szép tengeri pókot, melyet Fábry cipelt azután egy kaskafélében, keresve, de nem találva helyet, ahol megegyük. A Rómában elköltött lunch után bevásárlásokra pazaroltuk el az idő egy részét. Majd arra vállalkoztunk, hogy a Temze alatt tegyünk egy utat. Be is szálltunk már egy vasúti kocsiba, mikor a kalauz kiszállította a publikum egy részét, hogy a vonat nem oda megy. De már indult a vasút, Günthernét nem engedte ki, én pedig, túl lévén rajta, szintén ottmaradtam. A vonat csak Allgatéig ment - s onnan azonnal és ugyanazon tértünk vissza. Először is a csizmatisztító kölyök vett észre, hogy visszaérkeztem az asszonyszöktetésből; s még a papucsait is ég felé hajigálta, úgy nevetett a kalandon. Hálából én is kitisztíttattam vele cipőimet. Azután társaságunk közösen tette meg az utat Deptford Roadba (Rotherhithe mellett), bizonyosan inkább a kurjózum, mint a látványosság kedvéért. Visszaérkezve szállodánkba mentünk, hol 1-2 levelet írva, 3Л 9-kor vettünk búcsút Londontól, mely háztengerével, óriási parkjaival, műemlékeivel, gyűjteményeivel, óriási néptömegével stb. az igazán nagyszerűnek hatását tette reánk. Mi lehet ellentétesebb, mint a 3. emelet magasságában járó vasútról letekinteni, egyrészt az alattunk kibontakozni alig bíró 100 meg 100 kocsira, másrészt pedig egy árnyas parkban krikettet játszó társaságra. Milyen szemeket vetnének a budapesti bölcs hatóság tagjai a Hyde parkra stb., mikor ők újabban egész városrészeket fölépítettek anélkül, hogy egy talpalatnyi parknak valót hagytak volna. De meg, hol iszunk hát több pálinkát? Párizsban pálinkáspohár-féléből ittam a sört, itt meg nagyot néztek, mikor rumot kértem a teához. Utoljára is a szomszédból hozattak pár penny árát. Példának kevés, de ez is jellemző. júl. 18. New Havenben tegnap este 11-kor szálltunk a Rouen nevű kényelmes hajóra, s ezúttal minden kellemetlenség nélkül értünk Dieppe-be, már lA 4-kor. A gyönyörű holdvilágos éjét a födélzeten élveztem, s elbámultuk Szádeczkyvel a partok, majd a világítótorony eltűnését, a holdvilág által megezüstözött tengert, a hajó átsikamlásának irányában támadt fehér gyöngyös hullámokat, az olykor felcsillámló hajólámpákat stb. Hová lett volna ez az ünnepies hangulat, ha egy kis szél kerekedik! - De nem esett kár sem a tengerben, sem a mi méltóságunkban. Párizsban csak 3-4 órát töltöttem. Ott értesültem szegény Reviczky Gyulának
