Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
532 Márki Sándor naplói I. 1889 Délután többen Versailles-ba rándultunk ki, s felkapaszkodtunk a vasúti kocsik emeletére, hogy szabadabban tekinthessünk szerteszét. A képtárt, a nagyszerű termeket, Mária Antoinette és XVI. Lajos szobáit, a történelmi emlékű lakásrészeket, a kongresszus üléstermét, a parkot, Trianont, az udv. díszkocsik parkettás színjével, hamarosan végignéztük, hogy legalább némi fogalmunk legyen róla. Sokat bízunk benne, hogy eddigi olvasmányaink alapján is kiegészíthetjük a hézagokat. Hazafelé menet 3Л óra alatt 16 vonattal találkoztunk szemben. Mi Budapestünk, mikor írják ezt terólad! Pedig a te forgalmad sem csekély! Este a Magyarországban negyedéve járt franciák vendégei voltunk St. Cloudban, melynek parkját e célra a kormány átengedte. Két fellobogózott gőzhajó vitt bennünket St. Cloudba, hol egy-kétezer ember lelkesedve várt reánk. Kissé talán korán is érkeztünk, mert a lámpák még nem voltak mind meggyújtva. De amint fel- gyúltak, tündéri látványt szolgáltatott a park, hol már terített asztalok vártak reánk. Néhány frank borravalóval meghódítottuk a garzont, ki annyi pezsgővel látott el bennünket, hogy sorra kínálgathattuk a közönség visszatartására kirendelt katonákat is. űrállomásán, feltűzött szuronnyal ellátva, nyugodtan itták meg a pezsgőt, ami kissé szokatlan, s így ingerlő látvány volt a mi szemeink előtt, melyek közös bakát hasonló non chalance-ban még nem pillanthattak meg. A hangversenyből, melyen Judic asszony is énekelt, s a rögtönzött táncból, melyen Türr tábornok is nagy tűzzel vett részt, én csak elmosódó képet láttam. Egyébiránt nem is igen tartott sokáig a mulatság. Csak éjfél utánig. Egy velenceies tündéri éj benyomásaival térhettünk haza a potya díszhajókon. A két nemzet közt levő arány helyes volt. Negyven francia kiránduló revanzsírozta 845 magyar kiránduló kedvéért a magyar vendégszeretet. Ezzel azután véget is értek a részünkre rendezett ünnepélyek. Párizs, júl. 13. Egész nap a kiállításban őgyelegtem. Tüzetesen megtekintettem a gyarmatok pavilonait, végighallgattam az anami színészek kornyikálását s a jávai hangversenyt, nézegettem az egzotikus falvakat stb. Este a hippodromban a lovagló oroszlánt, a szarvasvadászatot, táncoló babákat stb. néztem, hogy majd referálhassak Mariskának. <Szegény Reviczky halála hírét olvastam a B[uda]p[esti] Hírlapban. Ny. b.!>24 júl. 14. Régi vágyam teljesült. Párizsban ünnepelhettem a forradalom kitörésének századik évfordulóját. Az esős idő ugyan nem kevéssé csökkentette az ünnepi hangulatot, s én nem is alkalmazkodtam a „programme de la fete nationale”-hoz, melynek elárusítói nagy gondot okoztak Szádeczkynek és Zacharnak, mert most mindig utánozzák hosszú reklámkiáltozásaikat; de így is több érdekes jelenetet láttam. Ami a katonaságot illeti, azt csak a díszszemléről hazatértében láttam, s nem irigyeltem. Ahányan voltak, annyiféleképp léptek, térdeik megrogytak, beszélgettek stb., s általán nem volt katonai, imponáló magatartásuk még a boulevard-okon sem. A Café Richeből néztem a baulangeristák körmenetét, mely Strasbourg szobrának megkoszorúzására indult. Nagy volt a koszorúk száma; oly nagy, hogy annyinak birtokában kissé más színe lett volna a tüntetésnek Budapesten. A Dérouléde által a szobor előtt rendezett heccet, mely annyira méltatlan volt a százados emlékünnepen, én is csak a lapokból ismerem. 24 R. Gy.: Reviczky Gyula. Budapesti Hírlap, 9. évf. 1889. júl. 12. 1-2. p. Hir: Reviczky Gyula meghalt. Uo. 5. p.
