Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1888

499

nov. 29.

Thallóczy megküldte Illyr címergyűjtemények című tanulmányát.38

dec. 1.

Ida új lakására költözött.

dec. 2.

Tegnap este óta ugyan ismét fáj ugyan a torkom, s emiatt a levéltárba sem mentem, fél órára azonban mégis megkockáztattam az utcai levegőt, hogy Köpesdyre s másokra a VII. kerületben mint városatyára szavazzak. Bukni fogunk.

dec. 3.

Meglátogattam Lóczyt, ki Széchenyiéktől Cenkről hazajőve, 3 hét előtt mell- hártyagyulladást kapott, és csak egy hét óta van jobban. Hanem azért korrigálja új könyvét, melynek kéziratával azonban még nem készült el teljesen. Kína története megírásának feladatát már nekem akarta testálni. Nagy könnyebbségére van elha- gyatottságában Thirring, ki mindig vele étkezik. Meg a kis kanári, mely folyton ágya mellett van.

Jancsóval azután Fáikhoz mentünk, hogy elmondjuk neki a Kuncz-ügyet. Nagyon méltatlankodott a rágalmon, elolvasta az összes aktákat (mire nincs Fáiknak ideje!), s elbeszélte azt az adomát, hogy egyszer a királyról (császár korában) felségsértő hír keletkezett. A rendőrség nyomozta, de nem akadt gazdája. Végre valaki azt mondta, hogy ő egy fodrásznál hallotta egy úrtól. „Hogy híjják?” Nem tudja. „Milyen legalább a külseje?” - „Hja, kérem, nem tudom, mert be volt szappanozva.” Márpedig az ilyen beszappanozott pletykaterjesztők néha igen mosdatlanok. Ott a szerkesztőségben ösmerkedtem meg Ruzsinszky Bálinttal is, Aquincum újabb ásató- jával. - Thirring dicsekszik, hogy a tervezett turista klubnak már 80-nál több aláírója van; köztük Csáky miniszter.

dec. 4.

Édesapám megint küldött egy hordó (60 liter) sarkadi fejérbort. Versben azonnal megköszöntem ezt is.

dec. 5.

Meghalt Henszlmann Imre, a magyar műrégészet megteremtője. Az életben valami 16 évvel ezelőtt csak egyszer-kétszer találkoztam vele személyesen. Ny. b.!

dec. 6.

Délben Berecz azon hírrel döbbentett meg, hogy ma reggel Hunfalvy János is kiszenvedett. Az áldott lelkű nagy tudós, ki annyiunkban keltette föl a földrajz iránt való szeretetet, s ki közelben, távolban mindig legjobb barátunk maradt! Pénteken, nov. 30-[án], a Hatvani utcában láttuk őt utoljára feleségemmel, midőn szakadó esőben hazafelé sietett. Szegény jó öreg, talán ekkor kapta a tüdőgyulladást, mely 3 nap alatt elbánt vele. Mint beszélik, halála előtt pár perccel fölkelt, s menni akart; fia, Géza alig tudta rábírni, hogy visszafeküdjék. Ekkor a fal felé fordult, s pár perc múlva szó nélkül kilehelte nemes lelkét. Nyugodjék békében! Magyarországban ő egymaga volt a geográfia, s ravatalánál inkább kérdhetjük, mint másnál: „Ki lép ürült nyomodba?!...”39 - „Te!” - felel reá Mangold, ki este azonnal ide sietett, hogy meggyőzze feleségemet, mily mulasztást követnék el magam ellen, ha e tanszékre nem as38 Thallóczy Lajos: Az „illír” címergyűjtemények. Bp., 1888. 144 p.

39 Kazinczy Ferenc Sylvester c. verséből.