Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
500 Márki Sándor naplói I. 1888 pirálnék. De hát - C’ est la vie! - A Történelmi Társulatban Orbán Balázs kapacitált, hogy az elnökválasztásnál majd ne Radvánszkyra, hanem Thalyra szavazzunk. Kissé mosolyognom kellett, midőn aztán Szádeczky azt mondta, hogy jegyzőnek meg Nagy Gyulát kell tennünk; pár hónap előtt, mikor berekommendáltam Zirzenékhez (hová be is juthat, ha a tanszéket szervezik), még én voltam a jegyzőjelölt. Nagy Gyulára különben teljes örömmel szavazok. Szádeczky különben jóízűen beszélte el, hogy nézte Szabó Károly bátyánk Szolnokot Pestnek, vagyis két napi borozgatás után, álmosan mint szállt ki Szolnokon a vasútról, és hogyan jött rá végül, hogy nem ide akart ő jönni. dec. 7. A Tanári Társalgókor férfi estélyén éjfélig maradtam. Brúderek: Szigetvári Iván, Szerelemhegyi (!), az ifjabb Schwicker, Fialovski és Pruztinszky kollégáim. dec. 8. Még egyszer, utoljára megnéztem szegény öreg Hunfalvy Jánost a ravatalon, mely úgy el volt borítva koszorúkkal, hogy ki sem látszott alóla a magyar földrajz jövője. Du. 3-kor, Scholcz ev. pap, Heinrich dékán és egy bölcsészethallgató beszéde után meghatva váltunk meg hűlt tetemeitől, melyek nyugodjanak békén, csendesen! „Látja, miért szakított a földrajzzal!” - szólt a gyászszertartás helyéül szolgáló várbeli ev. templomban hozzám, szinte haragosan Beöthy Zsolt, s mint hallom, tanárok és zsurnalisták engem is a kombinációba jöhető jelölt utódok közt emlegetnek, Majovszky pedig komolyan korteskedni készül. Semmi sem mutatja ennél jobban a magyar földrajz elárvult voltát. dec. 9. Ma délben is (vasárnap!) gr. Csáky Albin miniszter, Berzeviczy államtitkár, Klamarik osztálytanácsos és Lutter főigazgató jelenlétében gimnáziumunkat meglátogatván, Klamarik és Lutter kívánták, hogy oly kérdéseket tegyek a fiúknak a történelemből, melyek földrajzi vonatkozással is bírnak. Szóval vizsgáltak. Az eredmény valószínűleg elvette kedvöket az én geográfiai ösmereteim terjesztésétől. dec. 10. Heinrich Lojzi az utcán figyelmeztetett, hogy Henszlmann műtörténelmi tanszékét eltörölni óhajtja a kar, s helyette a középkorit kívánja rendszeresíttetni. Ajánlja e hírt, mint engem igen közelről érdeklőt, figyelmembe. Megvallom, első pillanatban arra gondoltam, hogy Heinrich, ki a geogr. tanszékre aspirál, ezzel csak szabadulni kíván tőlem, mint egyik vélt vetélytárstól. Fraknói azonban, kit meglátogattam, megerősítette e hírt; szerénte a földrajzra Lóczy van kombinációba véve, már csak azért is, mert az ő műegyetemi tanszékére a kormánynak úgyis van jelöltje, rendesnek pedig - itt vagy amott - ki kell már nevezni Lóczyt, kivel, mint kijelentettem, nem juthat eszembe konkurálni. Fraknói szerént ne ejtsem ugyan el a földr. tanszéket, de talán mégis inkább a középkori történelemre törekedjem. Csak azután kizárólag egy szakra adjam magam. A maga részéről mindent ígért. Fölkeresvén Lóczyt, egyenesen megkérdeztem őt. Kijelentette, hogy ő egy lépést sem tesz a földr. tanszékért, de ha felszólítják, bajos lesz visszautasítani. Azután egy középiskolák számára kiadandó magyar földr. atlasz ügyét beszéltük meg, és sokat jegyzett az én módszertani megjegyzéseimből. Művét a Természettud[ományi] Társulatnak ajánlja fel. - Fraknói határozott kívánságára elmentem Heinrich dékánhoz is, ki Lóczy jelöltetésére utalva, a földrajzot illetőleg nem biztathatott ugyan, de annál inkább a középkorra nézve, melyre
