Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1888 469 márc. 2. Köszönettel visszautasítottam Zirzen ajánlatát, s felszólítására Szádeczkyt ajánlottam magam helyett, kit ez, midőn közöltem vele, annál inkább meglepett, mert valami meleg barátságot idáig nem tanúsított irántam. Köszönte a dolgot, mely 4-500 frt-tal emelné jövedelmét, s végre rendes tanársághoz juttatná. Különben, ha Tre- fortot csakugyan Baross váltja fel, kérdés, állítnak-e rendes tanszéket. Délután Nagy Ivánné keresett föl bennünket, s én is meglátogattam őket néhány percre. Nagy Iván ez évben senkit sem ajánl az Akadémiában. márc. 5. Kávéházi szomszédommal, kivel már körülbelül egy év óta ülök egy asztalnál, s beszélgettünk is egymással, végre megneveztük egymást. A rokonszenves arcú szegedi magyar: Benke Ferenc vizsgálóbíró. márc. 6. II. Rákóczi F[erenc]ről beszélek a fiúknak a III. osztályban, s mondom, hogy az márc. 27-[én] született, mint 1000-ben a magyar monarchia, 1443-ban Mátyás király8 stb. „S mint tanár úr!” - mondja az egyik fiú. Kitűnt, hogy még egy zsidó fiú is akkor született. Hát mi már ketten csak érjük be azzal, hogy lelkesedjünk a nagyok emlékén, ha magunk azok nem lehetünk! márc. 11. Gyönyörű, napos idő lévén, délután - noha vasárnap volt - a Margit hídon átsétáltunk Budára, jó kedvünk volt; Juliskáék Mártháéknál maradtak egy ideig, én a Tanári Társalgó Kör közgyűlésére mentem. S mire esti 8 órakor hazaértem, már zokogva találtam Juliskát, ki éppen akkor kapta Mezőhegyesről bátyja, Zsiga táviratát, mely szerént apja, ipám, Spilka László ma du. 2 órakor meghalt. Zokogott Mariska is, és csókolgatta nagyapjának a falról levett arcképét. Fél óra alatt két levelet írtam, pakoltunk, s Mariskát éppen jelen levő öcsém, Szekér Gyula felügyeletére s Mangoldék jóakaratára bízva, azonnal a vasúthoz hajtattunk, éppen jókor, hogy a 9 órai vonattal még elmehessünk. márc. 12. Szegény ipamat halottas ágyán fekve találtuk Mezőhegyesen, a fecskési pusztán. Zsiga szerént, ha, mint rendesen, sokat panaszkodott is gyomra miatt ipám, aránylag jól érezte magát, s most is útban van egy Juliskához írt levele, s tegnap de. 11-kor még egy másikat is kezdett írni Lujzához, melyet azonban már nem fejezhetett be. Délután 2 órakor, midőn ebédjét be akarta vinni a cseléd, még kinyitotta ugyan a kulccsal belülről elzárt ajtót, de azon pillanatban hanyatt vágódott, félig a kanapéra esett, és - midőn a cseléd ijedten rohant Zsigáért - szívszélhűdéstől találva, pár pillanat múlva kilehelte nemes lelkét fiának karjai közt. Az orvos szerént gyomorrákja volt; ettől azonban még élhetett volna szegény, de ő önkúrára is fogta magát, össze- evett-ivott mindenféle orvosságot; menye, Margit, eldugdosta ugyan a neki nem való budai keserűvizes üvegeket, de nagy kérésére mégis odaadott neki egyet, s ő egy egész üveget kiürített. Pillanat alatt bekövetkezett halálát ennek tulajdoníthatni. Nyugodjék békében! Oreá is megváltás volt a halál. Fiával, Tónival csak 3-4 nap előtt volt ismét viharos jelenete, s a fiú, apja minden gondolatának tárgya, haragban vált el tőle; nem irigylem lelkiösmeretét, midőn most folytonosan zokogva csókolgatja atyjának hideg kezeit, midőn életében valósággal megvetette atyját, kit minden gyomorráknál biztosabban juttatott a sírba. De hisz atyja, hozzánk külön-külön írt levelében is arra kért, ne hagyjuk el a fiút - s mostani igaz fájdalmát látva, hogyan ne bocsátottunk volna meg neki? Vajha eszére térne! 8 Mátyás király február 23-án született.
