Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1888 463 lenyelni pár korty vizet és borlevest. Az orvos szerént holnap délelőttnél tovább nem viheti, s mi szomorúan vettünk búcsút a szegény szenvedőtől. jan. 20. Hajnali 3 órakor fájdalmak nélkül, csendesen szenderült jobblétre édes jó bátyám, Lajos. Mivel derék orvosa, dr. Martin Sándor kért, hogy - a tegnap este feljött Szekér Gyulával együtt - tartóztassuk vissza Jolánt addig, míg Lajost ravatalra nem teszik, bár délelőtt is bementünk, csak délután 3 Vz órakor láthattuk őt viszont, amint szenvedésről nem tanúskodó, nyugodt és rokonszenves arccal feküdt hideg ágyában, a koporsóban. Felesége görcsös zokogásban tört ki, s alig bírtam őt tartani, de nem merte megcsókolni Lajos arcát; mit nem vádképpen mondok. Sohasem volt még halottja! Az utolsó csók, mely boldogtalan bátyám arcát érte, az enyém volt, s ha köny- nyeimet én eléggé visszafojthattam, őszintén és szívből megsiratta őt Juliska. S én nyugodtabb vagyok ma, mint tegnap, midőn Lajosnak kínjait láttam, míg ma leszámolt minden földi szenvedéssel. Örök világosság fényeskedjék neki abban a boldogabb másvilágban, hol végre találkozik édesanyákkal, kit az imádásig szeretett, s kit betegségében gyakran emlegetett. - Roppant csapás ez édesapámra nézve is, ki, mint éppen ma hallom, egész napon át magára tudja ugyan erőszakolni a nyugodtságot, éjszakánkint azonban gyakran sír, keservesen. Akkor már korlátlan úr fölötte a határtalan szülői szeretet, mely nagy büszkeségünk nekünk, csak végzete ne legyen őneki. Áldja meg az Isten! Napközben sok táviratot, levelet írtam, kocsiztam stb. Az első, ki részvétlátogatást tett nálunk, Lajos főispánja, Beliczey István. Az ifjú gr. Almásy Dénes is kifejezte részvétét. Esti 10 után egyenesen Teschenből Mayer Pál, Albrecht főhg. tescheni uradalma23 inspektorának felesége, Jolán legjobb barátnéja is hozzánk jött, s magával vitte Jolánt a Nemzeti Szállodába.3b jan. 21. De. 11-kor történt Lajos hűlt tetemeinek beszentelése. A beszentelés előtt megcsókoltam, s ez az utolsó búcsúcsók, melyet élőtől kapott. Nyugodjék békében! Emlékül Jolán azon kis korallmelltűt adta nekem, melyet még menyasszony korában adott Lajosnak, ki azt mindvégig viselte. Édesanyámtól kapott kis medalionját, melyben édesanyánk arcképe, egy kis hajfürtje és szemfödéldarabja van, s melyhez oly kegyelettel ragaszkodott, koporsójába zártuk. Jegygyűrűjét azonban sehol sem találtuk. Holttestét ma éjjel szállítjuk Gyulára. jan. 22. Hajnalban értünk Gyulára, hol testvéreim közöl Berti, Imre és Juliska vártak reánk, az özvegy rokonaival együtt. Lajost csakhamar ravatalra tették dolgozószobájában, s elárasztották koszorúkkal. Koporsóján neje, apja és ipja [sic!]4 koszorúja volt, fejénél jobbról a főispáné, balról az enyém (fehér viola, Lajos kedvenc színével, bordó szalaggal), a főbejárat fölött a megyei tisztikar óriási koszorúja s körül a rokonságé, összesen mintegy 30. Du. 4-kor a temetésen meghatólag nyilvánult a részvét és közszeretet. Az özvegyet bátyjával, Terényi Lajossal, én vezettem, a gyászszertartás alatt azonban elájult, a harmadik szobába kellett őt kivinnünk, hol csak sokára tért magához, úgyhogy ki sem jöhetett a temetőbe. Igen sokan kísérték ki szegény Lajost gyalog s 29 szánon. A megye is szép jelét adta tiszteletének. Lajost ipja, Terényi Lajos, Békés 2a <...> 3b Ahol ti. Szekér is szállva volt. 4 Márki Lajos apósa, Terényi Lajos (1825-1863) ekkor már nem élt.
