Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

428

Márki Sándor naplói I. 1887

febr. 13.

Édesapám Júlia napjára küld mindenféle jó kolbászokat, zsírt, kappant stb., úgyhogy az anyjuk kamarája nagyon rusticusnak kezd feltűnni ebben a fővárosi világban. Du. megnéztem a bonctani múzeumot a Klinikán.

febr. 14.

Justh Gyula mondja, hogy a Pál-napi vásárban Gyulán beszélt Lajossal. Beszédében nincs semmi feltűnő; reá azonban azt a benyomást teszi, hogy nem viheti sokáig.... Ipám az esteli vonattal jó egészségben érkezett vissza Besztercebányáról, hol majdnem két hónapot töltött Lujzáék körében.

febr. 15.

Csak mi négyen ültük meg Juliska neve napját, amily csöndben, épp oly szeretettel. Ki lett volna más az ünnepi szónok, mint Mariska s az ünnepi költő, mint apja? Ez az utóbbi úr Juliska kedvenc virágával, ibolyával (cserépben és csokorban) kívánt kedveskedni - s kapott érte sokatmondó csókokat. Adjon az Isten neki (és nekünk) sok ilyen névnapot! S bár a nagymosás miatt (saját neve napján!) neki magának kellett szakácsnéskodnia, azt hiszem, ő sem fog tiltakozni e kívánat ellen.

febr. 16.

Juliskának kiválóan jólesett, hogy egyebek közt szegény Lajos is küldött neki üdvözletét. Délután átjöttek Mártháék, s fölkeresett bennünket Juliska unokatestvére, Dedinszky Gizi Egerből vagy inkább Irsáról, hol most a postáskodást tanulja, hogy itt valami postahivatalhoz való kineveztetését eszközölje ki. - Tegnap egy Fodor [------] nevű óraadó új kollégát kaptunk azon időre, míg Kiáltosy szemgyulladása tart.

febr. 17.

Jelentkeztem tisztnek a népfölkeléshez. Az Egyetemi Könyvtárban megösmer- kedtem Pasteiner Gyulával. Este nagy sarkadi solemnitás nálunk, vendégek lévén Mangoldék és Dedinszky Giza, ki holnapig marad körünkben.

febr. 19.

Meglátogattam Salamon Ferencet, ki már keresett. Dósa korából kért adatokat Budapest történetéhez. Ismét kifakadt Pauler, főképp azonban Tagányi ellen, ki neki közepes tanítványa volt, s ki most azt hányja szemére, hogy ő nem kritikus; holott nem hiszi, hogy talán Európában is volna oly historikus, ki annyit kritizált volna, mint ő. Csúfolódott Fraknói és Ipolyi ellen, kik csak azért indítottak mozgalmat a terjedelmes életrajzok érdekében, hogy egekig emelhessenek egyes katolikus nagyságokat. Holott pl. Fraknói Pázmánya.5 érdekes és nagy ember ugyan; s egy életrajzban kétségtelenül ilyen, de szembeállítva egy Bethlennel, mindjárt nem olyan nagy. S mit ér az olyan életrajz, mely csupa hézag, s nem tud pl. a gyermekkorról, neveltetésről stb. beszámolni? Szilágyi sok ifjú embert elrontott már azzal, hogy könnyen végezhető munkákat adott nekik, elhitetve velők, hogy történetírók, amint egy életrajzot megírtak. (Szádeczkyt említette; talán rám is gondolt.) Amit az Akadémia újabban a történet- írás hiányaiul jelölt ki, az maga is csupa hiány; pl. az Árpádok kora nincs is említve; naponkint érintkezik Szilágyival, kitől e program származik, s az mégsem szólt neki, mit akar a bizottságban. Ülésekben már azért sem szeret részt venni, mert többször megesett rajta, hogy előleges megállapodásokról nem tudva, éppen azok szóltak elle5 Fraknói Vilmos: Pázmány Péter, 1570-1637. Bp., 1886. 344 p. (Magyar történeti életrajzok.)