Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1887 429 ne, kiktől azt legkevésbé sem várta. A Történelmi Társulatnak ma sincs súlya, mert nem történész is szerepelhet a választmányban stb. Okleveleket egymás után leírni s kinyomatni, már kvalifikáció. О a diplomatikában nem azzal törődik, mit mond Mabillon, mert az csak a legszokásosabb alakokkal foglalkozik, hanem mindig mint külön egészet tekinti az oklevelet. Sajnálkozik Knauzon s a papokon, kik oklevéltani abszurdumokat is elfogadnak, csakhogy egy-kétszáz évvel idősebbnek, pl. Sz. István korabelinek hirdethessenek egy apátságot, teszem föl a garamszentbenedekit. Oklevelek megítélésénél úgy van ő, mint kritikus korában az esztétikával, melynek általánosító paragrafusaival nem sokat törődött. Hiszen híres oklevélbúvárok is csak saját circulusaikban mozognak; Szalay Lászlótól s Wenzel Gusztávtól kérdezte annak idejében, vannak-e török korbeli iratok a Pest megyei levéltárban. Szeréntök semmi sincs. Bement mégis, és első kérdésére kijelentette a levéltárnok, hogy teljesek a megyei jegyzőkönyvek 1639-től fogva. Paulerrel támadt vitájának csak azért örült, mert így majd beleköt a tanács, s nem szavazza meg a további 5000 frt honoráriumot, úgyhogy a munka abbamarad, s ő más munkába kezdhet. De megszavazták, s ő most már talán egész életére engagírozva van. Közben csak útjába akadt kisebb munkákkal foglalkozhatott; a magyarok hadviselése módjáról írt könyve voltaképp már készen állt a monográfiába kezdése elő[tt]. Említettem neki, hogy ilyen, útjába eső kisebb munkának tekinthetné Magyarországnak a művelt rendek igényeihez alkalmazott 1-2 kötetes történetét; nagy hatást tenne, ha csak egyet, előadásainak vezérfonalát adná is ki. Ő azonban az egyetemen, élőszóval mer ítéletet mondani, könyvben azonban már nem tudná azt oly könnyedén tenni. Tisztába van-e pl. hozva Sz. István törvényeinek hitelessége, mit fölvetni nem jutott eszébe a kor búvárának, Paulernek, kit ő képtelennek tart arra a feladatra, hogy megírja az Árpádok történetét. Nem, mintha tudománya hiányzanék, hanem mert nem mer önálló s esetleg a nemzeti érzékenységre kedvezőtlen kritikát gyakorolni. Vagy mit tartsunk az Aranybulláról, melynek szerkezete kész codificatio, ellentétben az angol Magna Chartával, mely nem pár sor, hanem több nyomtatott lapnyi szöveg, melyből az egyes pontoknál is látja az ember, hogy az valóban országos megbeszélés eredménye, s ismétlései is mutatják, hogy a szónokok fölvétették bele főbb nézeteiket. A mi bullánk előzményei ösmeretlenek, úgy, mint a vezérek korabeli alkotmány, melyről Werbőczy nem tudott. Mondtam, hogy így sohasem lesz megírva a magyar történet, mert sohasem lesz tisztázva minden egyes pont; márpedig mindig van jogunk elmondani azt, ami históriailag legvalószínűbbnek látszik. Gondolt is ő arra, hogy korrendben kútfőtanulmányokat téve, végezze föladatát; de másnemű dolgok, pl. a monográfia, vonták el tőle. - Nyűg neki a tanárság, és nem elégíti ki; nem szónok, mint író szeretett volna élni, s ha teljesen biztos lehetne, mint a hivatalos lap szerkesztője, meg tudna válni a tanszéktől. Szerkesztősége azonban nem biztos, és már forgott is kockán; ha pedig Apponyi lépne kormányra, ő maga mondana le. És a többi. Sokat beszélt és jókedvvel, s kétszer is kellett búcsúznom, míg harmadfél óra múlva távozhattam. Tőle átelleneséhez, Lóczyhoz mentem, ki mutatta Kína tudományos leírásának kéziratát, melyből már valami 8 nyomtatott ívre valót készített el - s mutogatott kínai térképeket stb. Felesége említette, hogy az öreg Xantus, mikor megtudta, hogy a nyáron a Graz melletti Tobelbadba készül, maga 6 nyarat töltvén ott, egy nagy kötetet mutatott neki: tobelbadi számlákat, étlapokat stb., miből következteti, hogy nagyon pedánsnak kell lennie. Náluk is egy jó órát töltöttem, nemigen kívánkozván ki az utcára, hol hideg szél csapkodta a havat. Este 7-kor azonban pontosan itthon voltam: s kezdtem mesélni Mariskának a tatárjárásról.