Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1886 409 lyonként köszöntöttek föl, hanem behíttak a díszterembe, hol a tanárok jelenlétében az ifjúság nevében Zborovszky Pál VIII. oszt. tanuló búcsúzott el tőlem igen melegen. Valóban, meg voltam hatva, midőn utolszor szóltam azokhoz a fiúkhoz, kiknek tanítása nekem sok örömet okozott. - Napközben néhány búcsúlátogatást tettem (a polgármesternél, alispánnál, a levéltárban, az intézetek igazgatóinál), s mind a legrokonszenvesebben, sőt hízelgőén szóltak itt töltött időmről. Este kollégáim vagy 40-en jöttek össze Wittmannál, s Kuncz, Rózsa, Hahn, Szöllösy, Jancsó sok mindenféle jót fogtak rám, én pedig azon pohárral köszöntöttem őket vissza, melyet pezsgővel töltve, a vendéglős e nap emlékéül adott nekem. Búcsú Márki Sándortól (1886. szeptember 13.) Szólok én is hozzád, vitéz Márki Sándor, / Aki most búcsút vész, a kapufélfától. / Nem léssz te mitőlünk sehol olyan távol, / Hogy szívünk reád ne találjon akárhol. // Mert vagyon szívünknek hozzád igaz jussa: / Valál te karunknak hív nótáriussá. / Mit össze nem írtál, azt az Isten tudja, / Sok fene körmönfont periódusokba. // Egyéb érdemidről mostan emlékezni / Gyönge az én vénám: nem fogom azt tenni. / Kényes a Pegázus, még le talál vetni, / S a díszes publikum ki talál nevetni. // Csak egyet mondok hát, ékes tollú Márki! / A te kalamusod soh’ se száradjon ki; / Diktáljon a Múzsa sok szép tónust néked, / És az örök Idő üssön rá pecsétet.153 Sarkad, szept. 14. Délelőtt a Kölcsey Egyesület választmánya, Parecz István vezetése alatt, búcsúzott el tőlem. Öt éven át működtem e társulatnál, mely bár fölvirágoznék! - Azután összevissza csókolva Juliskát és Mariskát, kik nélkül másfél hónapon át oly üres lesz nekem ez a világ, velők a pályaházhoz mentem, hol kollégáim vártak reám. Az elinduláskor az ifjúság nevében s jelenlétében ifj. Simon Gábor VIII. oszt. tanuló könnyezve búcsúzott el, és gyönyörű virágcsokrot nyújtott át a szeretet jeléül. Hálám ennyi gyöngédségért csak az a csók lehetett, melyet neki mint volt tanítványaim képviselőjének adtam át. A csokor pedig feleségem kezében volt legjobb helyen. Azután Juliska, Mariska, ipám és kollégáim csókjai s tanítványaim éljenzése mellett indultam el: „itt hagyván a vagyont, keresvén a nincsent”. Isten, ki Aradon megáldott, velem lesz ezentúl is! - Sarkadra Wenczel móri tiszttartó társaságában jöttem; édesapámmal épp ezért alig is beszélhettem. Budapest, szept. 15. Édesapámtól elbúcsúzva, Wenczel társaságában indultam új állomáshelyemre. [Békés]csabán találkoztam Márki Béla öcsémmel, kit most már ismét vissza kell vinnem anyjához, és - a kis kanári Jucival, melynek hideg volna novemberben jönnie. Ez a kis poetikus jószág helyettesíti most családomat. - Budapesten egyelőre a Pannóniába szálltam. Budapest, szept. 16. Wenczeltől, ki Mórra meghitt, elválva, reggel 8-kor jelentkeztem új igazgatómnál, Köpesdy Sándornál, ki szívesen fogadott, s azonnal megkezdtem előadásaimat az V. osztályban. 17 órám lesz: az I. a, b, IV. a, b, és V. osztályban történelem 15, a III. a, b osztályban földrajz 2 órában. Az órabeosztás elég rossz; no de legalább szabadok a délutánjaim. A testületnek szintén bemutatott Köpesdy, s egyik új kollégám, dr. 15a Hahn kinyomatott verse. Nyomatott a Széchenyi Irodalmi Intézet nyomdájában, Aradon. [A vers nyomtatott változata van a naplóba beragasztva.]
