Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
268 Márki Sándor naplói I. 1882 egy házban levő Hegedűs László főmérnöknél voltam; ingyen jegyet adnak az egész vonalra, melyet le akarok írni, talán a Földrfajzi] Közleményekben. Gondoltam, hogy a Kárpát Egylet évkönyveiben is lehetne pár garast szerezni; de éppen ma válaszolja Róth, a szerkesztő, hogy ők bizony csak köszönettel fizethetnek. Hát, hiszen az is nagyon jó, ha csakugyan megérdemli az ember! júl. 8. Most már harmadízben vétettem le Mariskát, éppen ma lévén hároméves. Igaz ugyan, hogy mióta ebben a nagy kaszárnyában lakunk, kényeztetéssel sokat rontottak rajta a szomszédok, alapjában véve azonban egészen jó kis gyerek Mariska, s ha kedveskedni akar, alig tud betelni vele az ember. Eleven eszű, s ha komoly képeket csap is, vidám kis jószág. Hogy el tudna játszani a kis... Miklóssal, akinek igazság szerént már vele együtt kellene járkálgatnia!... No, de annál kedvesebb most nekünk ez az egy, akit Isten sokáig boldogan éltessen! - Különben ma minden ösmerősétől ő maga követelte, hogy köszöntsék föl, mert neki névnapja van! júl. 9. Pankotán feleségemmel Naszády Sándornál, kihez Muszkáról rándultunk át. Nála megismerkedtem a derék Magyary apáttal és Heppes kir. táblai pótbíróval. júl. 12. Hajnalban feleségem és kislányom Mezőhegyesre ment ki, én pedig Hideghgel s az akaratunk ellenére hozzánk csatlakozó Rózsaágival az Arad-Körös-völgyi vasút vonalának megtekintésére potyajeggyel indultam útnak. Mindjárt az állomáson megösmerkedtem Büky József borossebesi szolgabíróval, ki meghitt В [oros]sebesre és Bartha Frigyes ternovai szolgabíróval, ki szintén meghitt, s egyúttal kalauzom volt Ternováig. Útközben sokat jegyeztem. - Apatelekre megérkezve, a ránk váró Mezey Bélával megtekintettük az Arad-Körös-völgyi vasút által bérelt kőbányát, s jó ebéd után Atzél Péternél tisztelegtünk, ki és a vele egy födél alatt a díszes, de immár elhanyagolt parkkal környezett kastélyban lakó Laczayval együtt befogatván, a savanyúvízforrások megtekintésére indultunk. Egy oláh gyerek említvén, hogy az egyik kútban megdöglik a belévetett béka, Atzél és Hidegh békákat fogattak, s azokkal experimentáltak. így kedélyesen töltvén a délutánt, Atzélhoz, majd gazdánkhoz, Mezeyhez mentünk. júl. 13. Atzél 8 óra tájban átjött hozzánk, s együtt bejárván Mezeynek 21 holdas szőlejét, barlang-keresni mentünk a középső hegyre. A sűrű bozótok közt, éppen a szakadék torkánál Atzél jól elvágódott, de semmi baja sem történt. Mindkét nap igen jó kedve volt, ami a harmadéve őt ért vagyoni bukás óta nem mindig történik meg vele. Atzél igen tanult ember, finom, s örökké tervekkel van tele. Bukását is jósága s könnyelműsége okozta. A korábbi tányérnyalók most egész szemtelenséggel fordítanak neki hátat. De ő fatalista. Szentül hiszi, hogy dolgai még a réginél is jobban alakulnak, mert ezt neki - megjövendölték. - 11 óra tájban báró Klein jószágigazgatójának elénk küldött kocsiján, miután az apatelki Atzél-féle malomban Antal Pálnál nyaraló Rózsánénak - Hajnalkának - jó napot mondottunk, Borosjenőn át Sikulára értünk, s ott Bodányi vendégei voltunk. A tulajdonos engedelméből ott elsősorban az Atzél-féle, állítólag 20 000 kötetes, gazdag, de szánandólag elhagyatott könyvtárt tekintettük meg, melyben én délután is dolgozgattam. Ebédnél találkoztunk Bodányi nejével s két lányával: Mariskával, ki Pechatáné, s Pestről most rándult le két szép kisleányával, Andreával és Mariette-tel, s a másik leánnyal, Bodányi Etelkával, ki
