Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 269 titokban verseket ír. Az este is igen kellemesen tölt el, főleg a szép parkban. Különösen a nagyobbik kislánynak kegyeit nyertem meg, s az elnevezett engem Vékony bácsinak. Csak azért maradt fenn, hogy elvezessen engem hálószobámba, de utóbb mégis beérte azzal, hogy elmagyarázta bőségesen, merre kell majd mennem. Nagyon kedves jelenet volt. Talizmánom, Mariska legújabb arcképe még kedvesebb jelenetekre emlékeztetett engem! júl. 14. „De barátom, ez borzasztó ember! - panaszkodik reggel Hidegh, ki Rózsával egy szobában aludt; - hisz’ ez nemcsak hortyog, de fogait is csikorgatja!” Rózsa ellen különben ez volt legszelídebb kifogásunk; nagyobb baj, hogy egyben-másban csakugyan blamáit bennünket. - 9 órakor továbbindultunk vendégszerető házigazdánktól, s Borosjenőben vasútra ülve, 11 óra tájban В[oros]sebesbe értünk. B[oros]jenőn túl e vidéken azelőtt nem járván, a tájék maga is érdekelt. - Megnéztük a Waldstein- féle vasgyárt, s meg akartuk látogatni a poéta Jankait, de Csizmadiát (így híjják voltaképp) fogtunk, mert nem találtuk otthon. Elmentünk e vidék egyik legnagyobb nevezetességéhez, Waldstein jószágigazgatójához, Jahn Vilmoshoz is, kinek láthatólag jólesett, hogy a Bihar-hegység leírójával, Schmidllel való ösmeretségét érintettem. Meghitt, hogy közelebb - mert most július 19-én az Aradi Járásbíróság előtt tanúskodnom kellvén, s ezt elmulasztanom, minthogy a határidőt én magam kértem, nem lehetvén, nem maradhattam - több időt szánjak e vidék bejárására. Ebéd után Büky kocsiján mentünk át Déznára, hol Török Endre vendégei voltunk. A délután hátralevő részét kuglizással töltöttük, s ott ösmerkedtünk meg a domnu Jóskával, Török E[ndre] unokatestvérével is. Este olvastuk a lapokból a tanáregyleti közgyűlésnek furcsa lefolyását. júl. 15. Reggel Török Endre 3 fiának nagy örömére s Hidegh és Rózsa nagy bújára a városnak megtekintését indítványoztam. Az éjjel nagy eső lévén, roppant kastosak lettünk, minthogy toronyiránt, vetéseken stb. mentünk fölfelé, de csakugyan kár lett volna elmulasztani a szép kilátás élvezését. - Én Török Endrével s a fiúk nevelőjével, egy fiatal praeparandistával, kit - gondolom - Butyinak hínak, jól szemügyre vettem a helyet. A falura néző oldalon leereszkedvén, Török Józsefhez mentünk be. Ezt Rózsa brúderezésre szólítván fel, mit tehetett mást Tförök] Endre, minthogy általános brúderezést indítványozzon, ami meg is történt. Ilyen kedves ember ez a Rózsa. Ebéd után, ami főleg Endre és Hidegh barátunkat találta erősen földeríteni, mi, vendégek a domnu Jóska kocsiján Monyászára hajtattunk át. Kálmuska azonnal lefeküdt, s álmát nem háborgatták azok a rablóhistóriák, melyeket tegnap este Török Endre beszélt nekünk Dézna tavalyi történetéből, s melyek foltot vetnek magára Büky uramra, s még inkább Czárán b[oros]jenei szolgabíróra is. Én előbb megfürödvén, megvacsoráltam, s rövid séta után lefeküdtem, hogy hallgassam a velem egy szobába került Rózsának egész éjen át megátalkodottan tartó hortyogását. júl. 16. Ha Rózsával van az ember, akar, nem akar, ösmerkedik. Már a reggelinél megösmerkedtünk tehát Kinczig Jánosnéval, ki lányával s kisfiával van itt; Ottrubayval, ki már reggel itt hagyta Zetta néven az aradi lapokba író nejét s anyját, valamint kislányát; továbbá Holländer csermői izraelita, különben derék orasággal, s az ő hol sovány, hol kövér lányaival, menyeivel, fiaival. Ez idáig a törzsközönség. Az olvasztókemence felé sétálván, Stiny Lénárttal találkoztunk. Én azután még bejártam a környező hegyeket. - Ebéd után a társaság gyülekezni kezdett. Kijött Büky, neje és
