Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
218 MArki Sándor naplói I. 1880 töltöttük Sarkadon. Piros pünkösdnek első napján, 16-án még lakodalmaztunk is, Tankó János b[uda]pesti kollégánk vevén magának hitestársul egyik sarkadi rokonomat, Skultéty Gizát. Testvéreim közöl csak Gábor, Jani, Berti és Pista volt otthon. Édesapám egészséges és - hála istennek, mert ez amannak fűszere - igen jó kedélyű. Milyen áhítattal hallgatta a lagziban gixerekben sehogy sem szűkölködő nótáinkat! Dr. Márk Ferenccel és Révész Kálmánnal is ekkor, a vőlegény testvérével pedig, Tankó Samuval, ki jól beszél törökül, harmadnap, 18-án a vasúton [sic!]. Ekkor ugyanis ipámmal együtt hazajöttem Aradra. 19-én Lajos bátyámat Békés vármegye egyhangúlag megválasztotta a maga főjegyzőjévé. Segítse isten! О nem panaszkodhatik boldogulása ellen: 29 évéhez képest nagyon jól haladt. Csak az a kár, s rá nézve talán végzetes is, hogy diplomája nincs, és most már alig is lesz. Pedig egy közigazgatási tisztviselőnek jövője manap e nélkül nagyon föltételes! Egyébiránt ő ügyes fiú, jó eszű és szorgalmas, s remélem és óhajtom is, hogy az eddig is hízelgőén mutatkozott közbizalmat meg tudja őrizni magának. Én a babiloni, de éppen nem kellemetlen fogságban jól éreztem magamat. Egy kis tanítás, egy kis könyvtár - s az ezentúl fennmaradt szabadidő mind a „szent” természeté lett volna, ha el nem mossa az eső, s meg nem veszi a hideg. A hónap két első harmadában mindkettőből bőven kijutott. Május 10-ig autografíroztam egy 3 ívből álló kis füzetet Aradvármegye történetének vázlata címmel4 tanítványaim számára 100 példányban, s ezt elő is adom nekik, hogy a szülőföld iránt való szeretetet élesztgessem bennök. Egy nappal előbb, 9-én néhányan (Petrogalli, Antolik, Mangold, Pirchala, Boross és hazajövet Spitkó) kigyalogoltunk Glogovácra, hol megnéztük a prépostságnak (20 m széles és 45 m hosszú) romjait s az öt halmot. Ennek tövében addig hancúztunk, míg ránk esteledett, s beborult fölöttünk az ég, úgyhogy alig bírtunk száraz bőrrel hazavergődni. 19-én részt vettem az Aradvidéki Tanítóegyesület X. nagygyűlésén, mely másnap engem is beválasztott a „nagyválasztmányba”. Új méltóságomban 26-án fungál- tam először, amikor is egy tagnak vádjai ellenében szerencsésen megmarasztottuk elnöknek Nagy Józsefet. Thallóczy megküldte arcképét, Kedves Pista házasodik, M. Jugovics Bélát,5 ki engem is befont, csalásai miatt körözik; Dömötört, ki a hónap elején meg is látogatott bennünket, kinevezték rajztanárrá stb. Minderről elég időm volt tudomást venni négy heti otiumom alatt. Fontos dolog rám nézve, hogy új lakásom tágasabb lévén, újabb könyvszekrényt állíttathattam ott föl, s meg is töltöttem azt teljesen könyvekkel. Irodalomra az utóbbi években jócskán áldoztam, de számos ajándékot is kaptam, úgyhogy most igen használható kis kézikönyvtárral dicsekedhetem. Az egyetemen volt tanárom, Ribáry Ferenc elhunyt. Életében nemegyszer tréfálóztunk fölötte, mert előadásaira készülni nem szeretett; de küzdelmes élete volt, és saját erejéből lett azzá, ami az utóbbi években volt. Halála több egyetemi kollégáját mentette föl adott szavától, hogy az ókori történelem tanszékének betöltésekor az ő jelöltségét támogassa, amit megígértek neki egyszer, s most teljesítették volna is, bár nem szívesen. Nekünk azonban veszteség az ő halála - oly kevés a buzgó emberünk! Nekem pedig egyénileg, mert velem szemben mindig figyelmes volt, különösebben is kedves és tiszteletreméltó az ő emléke. - Nyugodjék békében! Mangoldot egy lépéssel bizonyosan közelebb vitte céljaihoz. - Telbisz barátom még ápr. 20-[án] Párizsból írt, egyebek közt arra kérve, hogy Marbeau Eduárd számára, ki tavaly hazánkat bejárta, 4 Aradvármegye történetének vázlata. Irta — az aradi reáliskolai tanulók számára. Arad, 1880. 24 p. 5 L. 1876. dec. 21-i és 1877. jan. 10-i naplóbejegyzés.
