Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1880 219 Aradról és [Nagyváradról adatokat szolgáltassak. - Lovcsányi lapja, a Magyar Gea is megjelent, első cikknek a Maros mentén c. közleményemet hozván.6 - Munkatársak dolgában, úgy látszik, nem áll valami jól e folyóirat. Május 12-ről Pontelly István, a Délmagyarországi Tört[énelmi] és Régészeti] Társulatnak értesítője számára munkatársul szólított fel. jún. 2. A lapok hozzák, hogy a b[uda]pesti Bölcseleti Kar az Ókor Tanszékére első helyen Mangoldot hozta javaslatba, a Középkorra Salamont, az Újkorra Marczalit. Mangoldnak mi örülünk, Marczalinak az idevaló zsidók; Salamont pedig irigyeljük e szaktól, mert rá még nagy szüksége volna a magyar történelemnek. jún. 4. Feleségem ma 22 éves. Ebből körülbelül 3 év az enyém; boldog, csöndes három év. Most is úgy szeretem, mintha tegnap láttam volna először; pedig akkor mindjárt nagyon megszerettem. Hát most, mikor a kis Mariska ott van az ölében, s apró kacsóival felém hadonász!... Hogyne szeretné a táti már őmiatta is százszor jobban a mámit, aki olyan szép és olyan jó! - S hogyne kapná két keze közé az arcát, hogy ezer csókban mondja el millió jó kívánatát! S hogyne jutna ki abból a gőgicsélő kis apróságnak is! jún. 5. Szász Károly min. tanácsos ma délben megérkezvén, testületileg fogadtuk. Svábyhoz írt levelében már jelezte, hogy velem meg akar ösmerkedni; minthogy pedig éppen N [agy] váradról jött, hol a tanároknak az igazgató ellen emelt panaszait vizsgálta meg, kollégáim azt a hírt kovácsolták, hogy most bizonyosan engem szólít föl - igazgatónak. S drukkjok, a hír képtelenségének dacára is (egy, még nem véglegesített s ily fiatal tanárt jelölni, mikor éppen a fegyelemfölbomlás a fő baj!) elhitték [sic!], s nagy volt a drukk - az itt nem közönséges számban levő direktor-kandidátusok közt. Délután Sz[ász] meglátogatott osztályomban, s a többit is inspiciálván, magához hívatott. „Örült”, hogy „írótársával”, kinek működését nagy figyelemmel kíséri, megösmerkedett. Tudja, hogy bihari vagyok, s így hiszi, hogy inkább [Nagy]- várad felé gravitálok. Már korábban kérdést intézett a főigazgatóhoz, részéről belenyugodnék-e, ha engem Aradról [Nagyváradra áttennének, s az igenlőleg felelt ugyan, de hangsúlyozta, hogy Aradról nősülvén, aligha fogadnám el az ajánlatot a helycsere iránt. Ez őbenne is kételyt támasztott ugyan (a[z 1880.] márc. 20-i kérdés - 1. 470. 1. -, úgy látszik, tőle eredt), de mivel most a [nagy]váradi főreáliskolából több tanárt, s köztük a történetét is, valószínűleg máshova kell áttenni, mivel akarja, hogy e „szedett-vedett” emberek helyett „komoly és derék” emberek kerüljenek [Nagy]- váradra s mivel irántam különösen érdeklődik, őszinte és határozott válaszra szólít föl, akarnék-e odamenni. „Őszintén és határozottan nemi Innen nősültem, a tanárokkal kitűnő kollegialitásban élek, tud. eszközeim itt nagyobb számmal vannak stb., de meg, bár diákkorom óta foglalkozom Biharnak történetével, [Nagy]várad iránt valami különös előszeretettel nem viseltetem.” - Biztosított, hogy e kérdésben csakis saját kedvemre akarnak tenni, s így nem is akar még csak rábeszélni sem - én pedig természetesen megköszöntem figyelmét. Azután kérdezősködött, mivel foglalkozom most, mit írok stb., s még pár szívélyes szót intézve hozzám, elhagytam a szobát, hogy leemeljem a követ a direktorságomtól félőknek szívéről. No, de dicsértek is azután, hogy a „kitűnő kollegialitást” szintén maradásomnak okai közt említettem. - Mikor 6 A Maros mentén. 1-2. Magyar Gea, 1. köt. 1880. máj. 1. fűz. 1-13. p.; 1. köt. 1880. 2. fűz. 54-61. p.
