Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1876 131 Este lázzal maródit jelentettem. - Ugyancsak Bartal beszélte, hogy Versényit azért túrták ki a lőcsei tanárságból, mert - református! - Bayer Józsi pedig az iránt panaszkodott, hogy ma szept. 12. van, s mégsem tudja, hogy áll a váradi tanársággal. Nábráczky szerént [Nagy] váradon beszéltek ugyan felőle, hogy engemet neveznek ki, de még csak föl sem terjesztettek. - A sz[ékes]fehérvári professzorságot is elhegedülte Szent Dávid, de arra nem is számítottam. szept. 13-21. Ez az idő maródiságomnak egy szakasza. Regimentsschefarzt, dr. Stockheik most utóbb azt mondta, hogy ne is menjek addig hozzá orvosi vizsgálatra, míg meg nem gyógyultam. 19-e óta dr. Klempa nyeleti velem a kinint, lévén gyönge hidegle­lésem. Ezek idáig igen unalmas napok voltak, egypár tárgyból azonban, úgy-ahogy, elkészültem, bár nincs mód benne, hogy okt. 2-ig meggyőzzem azt a sok betűt. 17-én Lajos feljött a fővárosba, hol még nem járt s hova, úgy látszik Ö [rley] Ilka vonzza. Én nem mehettem el hozzá mint maródi, ő sem jött hozzám; nem tudom, itt van-e még. Tegnap délután egy házzal idébb jöttem a kaszárnyához, a költözködő Szar- káékkal, Úri utca 57. sz. a. földszint, egy boltozott szobában ütvén fel 3-4 hétre főha­diszállásomat. Kartner barátunk ma így jutott 8 napi kaszárnyaáristomhoz: beküldi a raportot tartó kapitány, Rupp Führer Schlesingert az önkéntes szobába, hogy az ordonáncot híjjá elő. - „Hol az ordinác?” - kiált be. Egyik azt mondta: „nem tudom”, másik: „nincs itt”. - „Mondják meg hát, hol van!” - erősködik Führer uram. Kartner meg­unja a nyers hangot s egy új „hol van?”-ra evvel felel nagy komolyan: „A szegen lóg.” - „Hol lóg?” - „A szegen.” Schlesinger elkáromkodja magát, s megy jelenteni a még mindig raportot tartó kapitánynak: „Alássan jelentem, kapitány úr, a szegen lóg.” - „Ki, mi, miért?” - hüledezik Rupp, ki már talán el is felejtette Schlfesinger] küldetését. - „Az ordinác. Az önkéntes Kartner mondta.” Kartner becitáltatik s 10 napi verschärftessel megörvendeztettetik, mely azonban kegyelem útján 8 napi ka- szárnyaáristomra leszállíttatik. - De ez a vicc meg is ér annyit. Jól hangozhatott a komoly színű raport előtt. szept. 29. Újabb hét telt el hasonló egyhangúságban, azonban elég szorgalmas készü­lődésben a kétes sikerű (rám nézve azonban eredményében nagyon is előre látott) oficérsprüfongra. Mostanában Spur Jancsival együtt tudóskodtunk. Ma azután, ép­pen midőn már úgyis egészségest akartam jelenteni, jött Gábor, hogy siessek Józsi bácsihoz, ez pedig Bartalhoz, ő viszont Hofer Károly VI. kér. főreálisk. igazgatóhoz expediáit. Hofer igen szívesen fogadott, s felszólított, hogy pályázzam az ott megürült egyik történelmi tanszékre, mellyel a IV. és VI. osztályban hetenkint összesen csak 6 óra, azonban a hely. tanárokat megillető 800 frt évi fizetés van összekötve. Az állást rögtön elfoglalhatom, ha benyújtandó relációjához járul a minisztérium, melyben en­gem melegen fog ajánlgatni (irod. kísérleteimről is tudomást vett). Ha rendes tanár nincs kéz alatt, szerénte biztosra vehetem ez állást, s aszerént oszthatom be időmet. Megköszöntem az ismeretlen jóakaró figyelmét (melyet bizonyosan Bartal ébresztett föl), de ... várjuk meg a kinevezést! Hiszen, amint szept. 12-ről írtam, Bayer is bizo­nyosra fogta a váradi tanárságot, s amint hallom, most mégis egészen mást neveztek ki. Azt sem tudom, kit. Lekly meg panaszkodik Kassa ellen; úgy látszik, máris meg­bánta, hogy kineveztette magát.

Next

/
Thumbnails
Contents