Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Rácz György: Gyula az Árpád-korban
82 Gyula város történetének kezdetei a (Fehér) Köröst; innen pedig Salfoka40 fölött folytatódik és elér Losokörvé- nyig,41 innen határos Ulma42 földdel, innen Szer43 földön át elmegy Szanná- ig44 és ott elérkezik a (Fekete) Körös közepéig, feljebb folytatódik, elérkezik Iccefokához45 és innen megy Lehudfokához46 és innen Chekafokához47 és innen a (Fehér) Köröshöz,48 innen pedig Lódűlőszékéhez,49 innen Perafo- kához,50 innen az arany dombhoz (=Arany halom);51 innen megy a temető 40 A határjárásban említett fokok nem település- vagy birtoknevek, hanem kisebb vízfolyások voltak, amelyek a Körös folyók vizét vezették szét az ártéren, majd az áradás után a felesleges vizet csatornázták vissza a folyóba. Ezek keresztül-kasul haladva csatornaszerűen hálózták be a területet. Ezeknek a nyílásoknak az alakja, mérete igen változó lehetett. Fekete Péter: A fok vízrajzi köznév jellemzője és gazdasági szerepe a régi Heves megyében. Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28-30.) I. kötet. Szerk. B. Gergely Piroska és Hajdú Mihály. Budapest-Miskolc, 1997. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209.) 442-447.; Hoffmann István: A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. Debrecen, 2010. 59-60. 41 Említi adatunkat: Pais Dezső: A „Sok” mint falunév-képző. Magyar Nyelv 10. (1914) 258. (1232.) Lusukevreu nevű helyet említenek Békés megyében. „Karácsonyi János (Békés vármegye története I, 33) Luzsokörvény-nek olvassa.” Pais szerint a több helyen előforduló Luzsók falura gondolva. Pais felveti annak lehetőségét, hogy e helynevekben felmerülhet azonban az a gondolat is, hogy e nevekben a ló és a sok szavak összetételével állunk szemben és „e nevet talán olyan helységeknek adták, melyek lakói kiváltképen lótenyésztéssel foglalkoztak”. Juhász Dezső valószínűbbnek tartja, hogy a szláv Luzsok (kis berek, kis rét) és a Körű jelentés rejlik a szóban: a vízfolyás kanyarulatát jelentheti. Juhász Dezső: A Körű féle helynevek kérdése. Magyar Nyelv 75. (1979) 455 -474. (Vö. Karácsonyi: Szerhet 70., 77.) 42 Nincs azonosítási támpont. 43 A téves olvasat miatt Karácsonyi volt az első, aki Szép földjeként értelmezte Szert. Ld. fentebb. 44 Azonosítható a később Gyula és Doboz közt feküdt Szanával (1403-ban: Zanna). Ld. adattár. 45 A fokok közül Iccefoka újkori térképen is fellelhető a mai Gyulától északra, bár nem egészen ott, ahol a határjárásunk említi, a Fekete-Köröstől északra. Ittze Ér és Ittze Canalis: MNL OL S 12, Div. XI. N. 61/III. Icce-ér: Fnt. II. Békés megye térkép- melléklet О 16. Térk. Kat. II. Ittze-domb Szeregyházától északra. Azonosítását már Karácsonyi: Szerhet 71. helyesen állapította meg. 46 Nincs támpont az azonosításhoz. 47 Nincs támpont az azonosításhoz. 48 Karácsonyi ezt egy Körös nevű erdővel azonosította (Karácsonyi: Szerhet 71.), ami legalább annyira nehezen hihető megoldás mint Dusnoki-Draskoviché, aki szerint itt a Fehér-Körös szerepel (Dusnoki: Julamonustra 42-43.) 49 Karácsonyi olvasata Lódűlésszék, amiben alighanem igaza van, ugyanis a szék, székes szónak a régi magyar nyelvben köznévi használatban mocsaras, sáros, posvá- nyos jelentése is volt, ami később kihalt. Tagányi Károly értelmezésében olyan talajt jelent, „melynek nedvessége le nem folyhatván álló, megülepedett vizeket képez”. Tagányi Károly: A honfoglalás és Erdély. Megvilágításul a székely kérdéshez. Eth- nographia 1. (1890) 219. és Szabó T. Attila: Székaszópatak. Magyar Nyelv 35. (1939) 172. Pontosan illik a területünkre a helynév. 50 Nincs támpont az azonosításhoz. 51 Karácsonyi erőltetett Aranyág értelmezését Dusnoki: Julamonustra 42-43. meggyő-^
