Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Rácz György: Gyula az Árpád-korban
72 Gyula város történetének kezdetei mind az 1214-es, mind az 1313-as adatok Gyula helyett a közeli Gerlára vonatkoznak.5 Érvei, bizonyítékai annyira meggyőzőek, hogy nyugodtan kijelenthetjük: Karácsonyi és Györffy véleménye tovább nem tartható, Gyula első írásos említése 1332-ből való, a pápai tizedjegyzékek fenti adatai között.6 Az Árpád-kori írásos bizonyíték hiánya persze nem jelenti azt, hogy ne létezhetett volna Gyula a XI-XIII. században is,7 és nem csak abban az esetben, ha erre más nyomok - pl. a település archaikus névadása és/vagy régészeti leletek - kifejezetten utalnak. Mint látni fogjuk, Gyula esetében mindkét érv, bizonyíték fennáll. Ráadásul szerencsés helyzetben vagyunk az írott forrásokat illetően is, mert a mai Gyula város Árpád-kori előtörténetére vonatkoztatható írott adatok között van egy, ami lényegében a mai város területét járja körül 1232-ben, így ez az oklevél különösen fontos jelentőségre tesz szert Gyula kezdeteit illetően. A határjárással kapcsolatban egyetlen, ám igen súlyos probléma merül fel: az, hogy nem említ Gyula nevű települést ott, ahol annak, mai tudásunk alapján lennie kellene, ahol azt joggal várhatnánk. Ez is azt a véleményt erősítheti, hogy zárjuk le vizsgálódásunkat azzal, hogy ami nincs, arról nem lehet írni. A kérdés azonban nem zárható le ilyen egyszerűen, a már említett okokból. Nézzük először a névadást. A település neve úgynevezett puszta sze- mélynévi eredetű, ami a legrégebbi, magyarlakta települések esetében szokott előfordulni.8 Mind személynévi, mind helynévi, illetve földrajzi névi előfordulása az Árpád-korban az ország különböző területein kifejezetten gyakori, ráadásul a név megegyezik az egyik legkorábbi magyar tisztségnévvel. A név eredete „sajnos máig nincs sem az etimon egészére, még kevésbé jelentéstartalmára nézve megnyugtatóan tisztázva... többféle török származtatása közül... egyik csak török törzs-, nemzetség és személynévi előzményekre utal; másik eredeztetésének .fáklya’ jelentésű török köznév az alapja...”9 Ha csak a helynév nyelvészeti tipológiájára hagyatkozunk, akkor a Gyula nevű helységek legkésőbb XI. századi eredetűek. 5 Dusnoki 15-69. Ld. még Dusnoki-Draskovich József e kötetben megjelent dolgozatát. 6 Sajnálatos, hogy nem hasznosította Dusnoki eredményeit Szatmári: Békés 119. „Gyula, monostor” önálló szócikk lett. Az 1214-es adatot mellőzi - nem tudni miért -, de az 1313-ast elfogadja és a gyulai monostorra vonatkoztatja. Dusnoki írásának bírálatát, kritikáját hiába keressük a könyvben, egyszerűen nem vesz tudomást az újabb kutatási eredményekről. 7 Györffy történeti földrajzában sok település csak a tizedjegyzékben szerepel elsőként, ez teljes mértékben bizonyítja Árpád-kori létét (Gy. passim). 8 A kérdés összefoglalása a korábbi irodalommal: Kiss Lajos: Korai magyar helységnévtípusok. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.: Kovács László és Veszprémy László. (Honfoglalásról sok szemmel. III.) Budapest, 1997. 177-185. Ugyanez a tanulmány in: Kiss Lajos: Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. (A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 1.) Piliscsa- ba, 1999. 133-139. 9 Az egész problémakörre a korábbi irodalommal ld. Benkő Loránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről. Budapest, 2002. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 29.) 20-23.
