Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
66 Gyula város történetének kezdetei volt összeköttetése a pesti úttal is, de Füzesgyarmaton át Debrecen felé is haladt innen még egy útvonal.221 Az utak fő csomópontjai és a legjelentősebb kereskedővárosok a Gyula körüli nagyobb térségben Szeged, Debrecen és Várad voltak, amelyek meglehetősen távol feküdtek egymástól. E ritkás városhálózat miatt lehetőség nyílt arra, hogy az általuk körülhatárolt területen a XIV-XV. században kisebb központokként mezővárosok sora emelkedjék fel,222 és ezek között a XV-XVI. században Gyula vált az egyik legjelentősebbé. Piaci vonzáskörzetébe tartozott Békés vármegye délkeleti fele, Zaránd vármegye északi része és Bihar vármegye szomszédos keskeny sávja. Mivel az Alföld szélén feküdt, a különböző tájegységek közötti árucsere is itt folyhatott. Szikszai Fabricius Demeter 1563-ban írott verse jellemző módon a Báródságot és a Makrát nevezi meg, amelyeknek terményeit teljes bőségben a gazdag Gyula kapja.223 A Makra-hegység Gyulától délkeletre a Maros mellett, Lippa közelében feküdt, és elsősorban boráról volt nevezetes. A Báródságba a másik említett, Váradra és onnan tovább Erdélybe, Kolozsvárra vezető úton lehetett eljutni, ugyanis a Báródság a Sebes-Körös mellett, Élesd és a Király-hágó között húzódott.224 Földje sovány, terméketlen volt, így rászorult az Alföld terményeire, amelyekért a hegyvidéki erdős terület áruit kínálhatta. Figyelemre méltó, hogy éppen Kraszna vármegye és Vatasomlyó, illetve Sebesvár közelében lévő vidékről van szó, amelyet egykor a Csoltok uraltak. Gyulát Erdéllyel tehát a Sebes-Körös menti, valamint a Maros melletti útvonal kötötte össze. A földrajzi adottságok kihasználásához természetesen a XIV. században induló és a XV. században kibontakozó fellendülésre volt szükség, amelyből a mezővárosok is profitáltak. A népesség növekedett, és a falvakból a kedvezőbb helyzetű mezővárosokba áramlott. A megélénkülő árucsere új lehetőségeket kínált a kézműveseknek és a kereskedőknek. A gyulai kereskedők bekapcsolódhattak a jövedelmező távolsági kereskedelembe is. Gyula vidékének fő árucikke az élőállat volt, amely a hagyományosan jelentős lótenyésztésből és a XIV. századtól kezdve mindinkább egy nagytestű vágómarha tenyésztéséből származott. Ez utóbbi különösen a német és az itáliai felvevőpiacokon a legkeresettebb magyar Gy.-Kubinyi A.: Magyarország története 1301-1526. 108. térkép, Történelmi világatlasz. 115. és 119.) 221 Uo. 222 Vö. Fügedi E.: i. m. 338-339. és Kubinyi A: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez. 7-83. és A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése. 39-56., Blazovich L.: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. 93-117. (térképekkel) és Gondolatok az Alföld középkori településhálózatáról. 45-56. 223 „Si quid enim Barona ferax et Macra ministrat, /Id totum large dives Jula capit.” (ВО 1.183.) 224 Vö.: Kosa L.-Filep A.: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Bp. 1983. 68.
