Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József J Gyula város településtörténetének kezdetei 65 ként Gyula jelentős plébániatemplomáról szólnak az adatok, amelyet valószínűleg nemcsak búcsú idején látogattak több falu lakosai. A XIV. század végétől a templom átépítései, bővítései is Gyula növekedését sejtetik. Később további egyházi intézmények is hozzájárultak a városi arculat formálódásához, mindenekelőtt a ferences templom és kolostor. A mezővárosi fejlődést elősegítette, hogy Gyula uradalomközpont lett, ahol földesúri kúria, majd vár épült, és így időről időre a földesúri székhely, sőt a macsói bánok (a Maróthiak) rezidenciájának funkcióját is betöltötte. Meg kell azonban jegyezni, hogy a magánföldesuraknak csak a mezővárosi kategórián belüli fejlődés előmozdítása állott érdekükben (jogilag a lakosok jobbágyok maradtak), az már nem, hogy Gyula eggyel magasabb szintre, a szabad királyi városok sorába emelkedjen és kikerüljön joghatóságuk alól.217 Ilyen értelemben Gyula sorsát kedvezőtlenül befolyásolta, hogy uralkodóink újra és újra eladományozták a gyulai uradalmat. Abban, hogy uradalomközpont lett és a XV. század végére már a legvirágzóbb mezővárosok közé számított, Gyula kedvező földrajzi fekvése is szerepet játszott. Az uradalomnak, amely 1403-ban 43 birtokrészből állt, éppen a középpontjában helyezkedett el. A környező békési, zarándi és bihari vidékkel való kapcsolatot biztosították a vízi utak, a Fehér- és a Fekete-Körös, amelyeket Gyulánál a Sarkadi-tó kötött össze. A Körösökön akár Váradig is el lehetett jutni Gyuláról. A Gyula szempontjából fontos szárazföldi utakat meg tudjuk ugyan jelölni, de azt nem, hogy a XIV-XVII. században ezeket az utakat és forgalmukat illetően milyen változások, átrendeződések történtek. A XVI. századi források szerint a kereskedelmi utak közül az egyik Pestről vezetett Tiszavarsányon, Décsén és Mezőszentmiklóson át Gyulára. Innen Simándon keresztül Lippára vagy Aradra lehetett eljutni,218 ahol a Maros mentén haladt Erdély felé egy főútvonal (illetve a Maroson folyt a szállítás), de Aradról és Lippáról dél felé, Temesvárra is vezetett út.219 Mint már írtuk, a Csőit nemzetség Vata ágának szállásváltó útvonala Gerlától a Sebes-Körös mentén haladt Várad és tovább Kraszna irányába. Régtől fogva létezett tehát egy út a Sebes-Körös mentén Váradról Békésre és a Fehér-Körös mellett tovább Gyulára, onnan pedig a Maros felé a már említett úton. Váradról Szegedre is el lehetett jutni Gyula érintésével.220 Békés mezővárosnak bizonyosan 217 Fügedi E.: i. m. 354. és Blazovich L.: i. m. 352-356. 218 Karácsonyi (Békésvm. tört. I. köt. 247.) Koncz puskaművesnek a gyulai várból 1530-ban kelt levelére hivatkozva rekonstruálja ezt az útvonalat, amely Szerémi György emlékiratából is kirajzolódik. (I. m. 274-275. és 328.) 219 Vö.: Történelmi világatlasz. Bp. 1991.111., 114-115. és Fügedi E.: Uram, királyom... AXV. századi Magyarország hatalmasai. Bp. 1974. 15. (térkép) 220 Uo. és Kolduló barátok, polgárok, nemesek. 362., Kubinyi A.: A magyarországi város- hálózat XIV-XV. századi fejlődésének kérdése. 46-47. Váradról Köleséren, Zarán- don és Pankotán át is vezetett egy kereskedelmi út a Maroshoz. (Engel P.-Kristó ►
