Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
64 Gyula város történetének kezdetei Jánosnak adományozta az uradalmat. Mivel Corvinnak nem sikerült megszereznie a trónt, ez azt jelentette, hogy Gyula ismét földesúri város lett. Corvin uradalmi tisztjeinek túlkapásai, jogsértései miatt megindult a lakosság elvándorlása Gyuláról. A lakosok panaszát orvoslandó Corvin 1496-ban kiváltságlevelet adott a gyulaiaknak, amelyben rögzítette jogaikat és egyben újabb kedvezményekben részesítette őket, amelyek révén a gyulai polgárok helyzete több vonatkozásban is megközelítette a szabad királyi városok polgáraiét.214 Corvin ez alkalommal a szabad mezőváros („liberum oppidum”) jogállását adta meg Gyulának. Kiváltságlevele többek között azt is kimondta, hogy nem officiálisai, uradalmi tisztjei, hanem a város élén álló bíró és esküdtek joga a Gyulán tartani szokott „szabad”, azaz országos vásárokat és a szokásos hetipiacot („nundinas liberas et forum ibidem celebrari solitas et consuetum”) felügyelni. Ez az első egyértelmű tanúság Gyula országos vásárairól,215 bár tartásukra valószínűleg már Maróthi János megszerezte a szükséges királyi engedélyt. Corvin okleveléből az is nyilvánvaló, hogy Gyula önkormányzata, a bíró és az esküdtek bíráskodási jogai, vagyis az alapvető mezővárosi kiváltságok régebbi múltra vezethetők vissza, s itt már a korábbi szabadságok megerősítéséről és kibővítéséről van szó. A XV. század második felétől kezdenek tehát szaporodni azok a források, amelyek alapján pontosabb képet lehet rajzolni a prosperáló mezőváros gazdasági és társadalmi viszonyairól, lakosai jogi helyzetéről. Mivel ezt kitűnően és számos új eredményt hozva végzik el Bácskai Vera és Blazovich László írásai,216 mi lezárhatjuk itt a vizsgálódást. Összegzésképpen még tekintsük át, hogy mely tényezők járultak hozzá Gyula kiemelkedéséhez a környező falvak sorából. Időben első214 GyO 32. Vö. még: Bácskai V.: i. m. 29-30. 215 Gyula országos vásárainak időpontját illetően van némi bizonytalanság. (Vő.: Bácskai V.: i. m. 18.) Az egyik 1528-ban bizonyosan Szent Mihály napján (szept. 29.) volt. (GyO 124.) Karácsonyi János emellett még pünkösdi és Szent Elek-napi (júl. 17.) vásárról ír. (Békésvm. tört. I. köt. 246.) A gyulai uradalom 1524-1528. évekből való számadáskönyvei (GyO 102., 103. és vö. még 125.) valóban említik mindkettőt („circa festum Alexii confessoris... in nundinis Gywlensibus”, illetve „circa festum Pentecosten in nundinis Gywlensibus”). Bácskai Vera szerint viszont 1528-ban Szent Mihály és Szent György (ápr. 24.) napján volt országos vásár. Mivel az ilyen vásár többnyire két hétig tartott, az április 24-i Szent György-napi és a pünkösdi (e változó ünnep lehetséges legkorábbi időpontja május 10-e volt) túlságosan közel eshetett egymáshoz. Ha késői, júniusi időpontra esett pünkösd, akkor pedig a Szent Elek-napi vásár lett volna túl közeli. Emiatt úgy véljük, hogy egy tavaszi vásárról van szó, amelyet akkor lehetett pünkösdhöz kötni, amikor ez az ünnep korai időpontra esett, egyébként pedig (például 1528-ban, amikor későn, május 31-én volt pünkösd) Szent György napjához. így tehát Gyula országos vásárait logikusan tavasszal (pünkösdkor vagy Szt. György napján), nyáron (Szt. Elek napján) és ősszel (Szt. Mihály napján) tartották. 216 Bácskai V.: i. m. és Blazovich L.: i. m.
