Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
32 Gyula város történetének kezdetei alakot vette figyelembe, és elfogadta azt a magyarázatot, hogy ez tolihiba Bekus helyett, tehát a vár így Békéssel azonosítható. A régészek ebből kiindulva már háromszor végeztek ásatásokat Békésen azon a helyen, ahol feltehetőleg a földvárnak lennie kellett, de Vata földvárának, illetve az is- páni várnak nem jutottak nyomára.90 Miután a „Belus” alak is szövegromlást mutat, nem érthető, hogy miért tekintett el a történeti kutatás a „Selus” változat vizsgálatától. Annak ismeretében, hogy a Csőit nemzetség birtokai és egykori hatalmi területe korántsem korlátozódott Békés megyére, újra feltettük a kérdést, hogy hol is lehetett valójában Vata vára. A keresés hamar eredményt hozott, mivel Vata vára is egy folyóról kapta a nevét, mint Ajtony vára, Marosvár. A lázadó Vata vára Sebes vagy Sebesvár volt, amelyet „Sebus”-nak írtak, s egy betű elvétésével keletkezett a hibás „Selus” alak. A Képes Krónika hasonmás kiadását bárki kézbe veheti és láthatja, hogy a kérdéses helyet és betűtípusokat megvizsgálva nincs szükség hosszadalmas paleográfiai magyarázatokra.91 A szövegben, amelyet a krónikaírók másoltak, szoro90 Banner János: A békési vár (castrum, castellum, palánk) földrajzi helye - BÉ 1970/1. 5-28., Jankovich B. Dénes: Ásatások a békési kastély területén - BÉ 1980/2. 183-193., Gerelyes Ibolya: Beszámoló a békési török palánk ásatásáról - BÉ 1982/1. 39-48., BHT 31-33. A Képes Krónika korábbi értelmezését osztva Jankovich is elfogadta, hogy a békési földvár volt a Vata és a Csőit nemzetség hatalmának központja, azonban megállapította, hogy a régészeti lelőhelyek (X-XI. századi temetőrészletek) nem ezt igazolják, mivel ezek nem Békés, hanem Csaba és Gyula közelében sűrűsödnek. (Békéscsaba története I. köt. 162.) Trogmayer Ottó fiatal régészként úgy vélte, hogy a Povád-zug határrészen feltárt sírokba „Vata népe” temetkezett. Úgy tűnik, hogy ez esetben a régész a történész (Györffy) éppen aktuális elméletét próbálta igazolni. (Trogmayer O.: X-XII. századi magyar temető Békésen. In: A Móra Ferenc Múzeum évkönyve. 1960-1962. Szeged, 1962. 9-37. 91 Lásd a 88. jegyzetet. Az eredeti név (Sebus vagy Bekus) nem őrződött meg egyetlen kéziratban sem. Talán a bizonytalan, hibás alak miatt hagyta ki a kérdéses mondatból Vata várát Szent Gellért nagyobbik legendája. (Vö.: Csóka Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században. Bp. 1967. 288-315.) Nem mellékes, hogy a másolók egyike sem javította „Bekus”-ra a hibás alakot. Békés nevét a későbbiekben sem is írták e formában. (1219-ből ismert egy „Bekves” alak. Lásd VR 210. és TF I. köt. 503.) A „k” és az „1” betű összetévesztése nem is valószínű, viszont az „S” és a „B”, valamint a „b” és az „1” felcserélése megmagyarázható. A Képes Krónika írója ugyan a korábbi Budai Krónika család szövegét követte, de tett apróbb változtatásokat (pl. a fenti mondatban „inter renatos” helyett „inter Hungaros”-t írt), az 1150-1250 közötti időszakot illetőleg pedig bőven merített jóval régebbi szöveghagyományból. Éppen Vata és fia kapcsán utal „a magyarok történetéről szóló régi könyvek”-re. Vagy egy bizonytalanul olvasható alakot, vagy a „Belus” szót javíthatta (pl. azért, mert tudta, hogy a „B” és az „S” összetéveszthető). Nem kizárható, hogy így Szőlős olvasat volt az eredmény, amivel Bollók János is próbálkozott a krónika legújabb fordításában. (Képes Krónika. Bp. 2004. 54.) Vatával azonban ilyen nevű vár vagy település nem hozható kapcsolatba. (Vö. még: Kristó Gyula: A Képes Krónika szerzője és szövege. In: Képes Krónika. Bp. 1986. 459-517., Rokay Péter: Krónikatanulmányok. Debrecen, 1999.)
