Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 33 san a „b” betűre írták rá az utána következő „u” betűt, vagyis a két betű között nem hagytak ki helyközt, emiatt lehetett a „Sebus” szót tévesen „Selus”-nak olvasni, amihez képest a „Belus” még romlottabb változat. A Király-hágótól délkeletre, a Sebes patak mellett, a XIII. században vagy a XIV. század elején épült Sebesvárral szemközti dombon a II—III. században egy római határerődítmény állt, amelynek maradványai máig láthatók. Sebesváralja (Bologa) e határerődítményét általában Resculum- mal azonosítják. A téglalap alakú (133x213,5 m) erődöt két méter magas földsánc övezte, amelyet utóbb kőfallal is megerősítettek kívülről, emellett kettős védőárok vette körül. Tehát Vata számára kész földvár állt itt rendelkezésre. Ez a Sebes-Körös közelében lévő földvár fontos stratégiai helyet foglalt el, a Király-hágón átvezető, Várad és Kolozsvár közötti utat ellenőrizte. Bihar megye keleti határa mellett és egyben Kraszna megye déli szélénél állt, így a Kraszna megyei Vatasomlyóhoz vezető utat is őrizte. A jóval később épített kővárat először szintén „Sebuswar” néven említik 1319-ben.92 (A megyehatár megváltoztatásával Kolozs megyébe került át.) Mivel hamisnak bizonyult a Vata békési várára vonatkozó adat, egyértelműen ki lehet mondani, hogy Békés megye a későn létrehozott vármegyék sorába tartozik, amint azt Kristó Gyula több forrásra hivatkozva állítja. Az egyházszervezeti beosztás (Békés megye a bihari, utóbb váradi püspökség része volt) szintén azt tanúsítja, hogy Békés vármegye területe eredetileg Bihar vármegyéhez tartozott, abból csak a XIII. század eleje körül szakadt ki.93 Erre utal Imre király több szövegváltozatban fennmaradt 1203. évi oklevele is.94 Békés királyi vármegyére a Váradi 92 Nicolae Gudea: Das Römerlager von Bologa. Zur dakischen Tonware in den Militärlagern des römischen Dakien. In: Studien zu den Militärgrenzen Roms II. Beihefte der Bonner Jahrbücher. Bd. 38. Köln, 1977. 313-329. és Sistemul defensiv al Daciei romane. In: Apulum. XII. 1974. 182-192., Erdély története. Főszerk. Köpeczi В. I. köt. Bp. 1986. 53-54., 129., 322. és 61. kép., Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország. VII. köt. Bp. 1901. 148., TF I. köt. 660. 93 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. 479-482. és Zsoldos A.: i. m. 135. és 137. Korábban Jankovich B. Dénes sem tartotta biztosnak, hogy Békés megyét már a korai időszakban megszervezték önálló vármegyeként. (Vö.: BHT 26. és 33.) Később azt a nézetet fogalmazta meg, hogy a Vata-mozgalom lecsendesítésévei nyílt meg az út Békés megye megszervezésére. (Békéscsaba története I. köt. 161.) 94 Az egyik változat a Biharhoz való tartozást valószínűsíti. E szerint Imre király örökre a váradi egyháznak adta az egész Bihar megye falvaiból és piacaiból befolyó vám kétharmad részét mind Bihar, mind Zaránd és Békés körül. (Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. IV. köt. Bp. 1884.292. Magyar fordítása: BHT 31.) Egy másik, a Váradi Krónikában megőrződött változat viszont már egy önállósult Békés megyére utal: Imre király a váradi egyháznak adományozta az egész Bihar megye vámjainak kétharmad részét mind Bihar, mind Zaránd körül, és a vámok őt megillető részét, amelyet Űjvár megyében mind maga Űjvár, mind Heves körül és Békés megyében a falvakban és a piacokon szoktak szedni. (SRH I.köt. 211.) Györffy azt állapította meg, hogy egy ideig (a X-XIII. században) Zaránd vármegye és talán Békés is Biharhoz, a bihari dukátushoz tartozott. (TF I. köt. 494-495., 574-576. és A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. 50-51.)
