Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 27 „e terület a megtelepedéskor annak a nemzetségnek jutott osztályrészül, amelyből a lázadó békési Vata s a Csőit nem származott”. Elméletének értelmében a későbbi vármegyék egy-egy honfoglaló nemzetség szállásterületének feleltek meg, ezért írta azt, hogy a későbbi birtokviszonyok vitathatatlanná teszik: a Csőit nem volt a megye ősnemzetsége, birtokai nem terjedtek túl a megye határán, Békés várának ura a hajdani nemzetségfő, Vata volt.74 A későbbiekben azonban más vármegyékben is megtalálta a Csőit nemzetség nyomait. 1987-ben jelentette meg Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 3. kötetét, amelyben a Kraszna megyére vonatkozó adatokat is összegyűjtötte.75 Ezekből világosan kiderül, hogy e megyében is a Csőit nemzetség volt a legjelentősebb régi birtokos, így voltaképpen ott is „ősnemzetségnek” lehetne tekinteni. Györffy ugyan nemzetség helyett már szívesebben használta a törzsi alcsoport megnevezést, arra utalva, hogy mesterségesen létrehozott alakulatról van szó. A magyar történeti szóhasználat a törzsi alcsoportok kerületeit mint a „nemzetség” szállásterületét jelöli, valójában azonban nem erről van szó, hanem egy- egy nomád módon országló főember uralmi területéről, melyen katonai kíséretével a köznépet adóztatta. Mint írja, István király a kereszténységre tért és hozzá hű magyar főembereket meghagyta téli szállásaik és rab cselédeik birtokában, viszont a központban levő várat, a hegyekben levő nyári szálláshelyeket, valamint a főemberek uralmi körzetét, amelyen belül a köznépet adóztatták és vámot szedtek, kisajátította. Egy-egy uralmi körzet, mely a központi fekvésű földvártól átlag egynapi lovaglóútra terjedt, többnyire megfelel egy-egy későbbi vármegye területének. (Ezzel szemben Kristó Gyula a nomád életforma és a vármegyeszervezésig a jelentő Elek személynévből is eredhet ez a helynév. (Kristó Gy.-Makk F.-Szegfű L.: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I. - AUSz 44. 1973. 69-70.) E kérdésekről lásd még Rácz György: i. m. 57-64. Györffy szerint az Anonymusnál „blak” vezérként feltüntetett Gyalu (akiről úgy véli, hogy valójában lázadó magyar főember volt) a Sebes-Körös mentén folytatott szállásváltást, a Hármas-Körös torkolatánál lévő Gyalu és a Kolozs megyei Gyalu váras hely között. (Magyarország története. 1/1. köt. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Szerk. Bartha A. Bp. 1984. 628.) Györffy azt is állítja, hogy Tétény egyik unokája, Zombor gyula, aki 955-ben Kelet-Magyar- ország leghatalmasabb ura volt, a Bodrog, a Maros és talán a Fehér-Körös mentén (Gyulától Zomboróig?) tarthatta szállását. (Uo. 683. és 706.) Mint tanulmányunkból is kiderül, Gyula település is későn keletkezett, így semmiképpen nem származhat neve Zombor gyulától. 74 TF I. köt. 494. Békés megye kialakulásáról írva már korábban megállapította, hogy Vata nemzetségfő volt. (A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig - Századok. 1958. 12-87., 565-615. Békés megye kialakulását a 45-46. oldalon tárgyalja.) Békés vármegyében a Csőit nemzetség, vagyis törzsi alcsoport valószínűsíthető a vármegye helyi előzményeként - állapítja meg utóbb is Györffy. (István király és műve. 203.) 75 TF III. köt. 502-504. Korábban is utalt már jelzésszerűen a Csoltok Kraszna megyei birtoklására. (István király és műve. 202., 209. és 257.)
