Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 25 „Iulá”-val és ,Julamonustrá”-val. A Gerla helynév eredetét keresve Karácsonyi a szláv „grlo” (folyótorkolat) szót hozta fel.68 Gerla falunál azonban nem volt folyótorkolat, csak egy kis fok, az Icce foka folyt valamivel feljebb a Fehér-Körösbe. Kiss Lajos etimológiai szótára a német „Gerlach” személynévből eredezteti Gerla nevét.69 Ezt a Magas-Tátrában lévő, 1326-ban említett Gerlachfalva esetében el is fogadjuk. (A helynév az 1314-ben feltűnő szepesszombati Gerlachra, e terület soltészára emlékeztet.) Ugyanúgy az erdélyi Szamosújvár (román nevén Gherlá) esetében is, amelynek eredeti régi nevét Gerlahida (1291), majd Gerlah (1410) és Gerláh (1458) formában írták, tehát jelezve a szóvégi „h”-t.70 A Vata ág birtokközpontja esetében nem találunk ilyen, a német „Gerlach”-ra utaló alakot. Történetileg pedig teljes képtelenség a német eredeztetés, mert ezt az ősi nemzetségi birtokközpontot soha sem birtokolta német személy, mindig a Vata ág, illetve az abból leszármazó Ábránfiak kezében volt. Gerla nevének eredetét tehát máshol kell keresnünk, de emiatt vidékünk még régebbi múltjához kell visszatérnünk. Bunyitay Vince még elég differenciált választ adott arra a kérdésre, hogy kik voltak és honnan származtak az 1046. évi pogánylázadásnak a krónikákban említett vezetői, Vata és Kórógyi. (Pontosabban azt a hagyományt őrizte meg Istvánffy Miklós krónikája, hogy Szent Gellért kegyetlen és gonosz halálát a Kórógyiak nemzetsége okozta.) „Előkelőségök nem szenved kétséget” - írja Bunyitay - „s ennélfogva amint szózatuk visszhangra talált e hazában mindenütt, úgy birtokaik is nemcsak egy megyére szorítkozhattak...” Megállapította, hogy a Kraszna megyei Szilágysom- lyó, hajdani nevén Vatasomlója a Vaták ősi birtoka volt, s annak határainál állt Kórógy falu. Ugyanakkor viszont az 1210-es években a Váradi Regestrumban szereplő Vata fia Gyulát tévesen a Bihar megyei Kórógy birtokosának vélte. (Valójában pedig a Vatasomlyó melletti Kórógy földesura volt.) Ez és a „hitvány” vagy „gonosz” Vatára vonatkozó adat, arról győzte meg, hogy Vata szülőhelyét, a krónikákban megnevezett „Belus” várát vagy városát (castrum vagy oppidum Belus) a Tiszántúlon kell keresni, s egyik lehetőségként már azt is felvetette, hogy „Belus” voltaképpen „Becus” (Bekus) helyett áll, és így Békéssel azonosítható .71 68 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 123. 69 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1980. „Gerla”, „Gerlachfalvi- csúcs” és „Szamosújvár” (Gerlahida) címszavak. 70 Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. Deés, 1903. VI. köt. 138. A szóvégi „h” elnémulása fiatalabb jelenség lehet, noha van rá példa a XIV. század végéről, állapítják meg a nyelvtörténészek: Bárczi G.-Benkő L.-Berrár J.: i. m. 118. 71 Bunyitay: i. m. I. köt. 24-26. Vö. még: Ortvay Tivadar: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. Bp. 1892. II. köt. 500-501. A mohácsi csatában elesett „vasgyomrú” Kórógyi Péter kapcsán Istvánffy Miklós ír a Kórógyiak nemzetségéről: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Köln, 1622. 131.
