Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
24 Gyula város történetének kezdetei akinek egyetlen fia elesett a rozgonyi csatában. A király a gyászoló atyát érdemeiért abban a kegyben részesítette, hogy mindennemű birtoka felől szabadon végrendelkezhessen.66 Kristó Gyula és Engel Pál kutatási eredményei alapján még világosabban kirajzolódhat előttünk az adott időpont politikai konstellációja, ráadásul Engel Pál I. Károly egy harmadik oklevelére is felhívja a figyelmet, amelyről hiányzik ugyan a keltezés helye, de mivel szintén június 22-én állították ki, ugyanott íródhatott, ahol a másik két oklevél, vagyis - mint bizonyítjuk - a Csoltok gerlai monostorában.67 Az oklevél szerint a király előtt Kán László erdélyi vajda és szolnoki ispán a maga és fiai, az idősebb és az ifjabb László nevében, másrészről Kelneki Dániel ispán a maga és fiai, valamint Salamon fia Miklós a maga, apja és testvére nevében bizonyos birtokokat elcserélnek. A király oklevelével megerősíti a cserét, s ezzel jelzi, hogy jogot formál az Erdély feletti rendelkezésre, amelyet a valóságban még Kán László vajda uralt, sőt Kristó Gyula szerint Arad megyén át a Maros alsó folyásáig, Szegedig terjedhetett a befolyása alatt álló terület. A Borsák tiszántúli tartományurasága Békés vármegyét is magába foglalta, 1313-ban Borsa Kopasz testvére, Веке volt az ispánja. A Békés vármegye déli határán lévő Gerla tehát földrajzi fekvése miatt alkalmas találkozóhely lehetett a király és az ország keleti részének két tartományúra számára. A vendéglátó, Békésen kívül Arad és Zaránd vármegyékben is birtokos Csoltok ebben a szerencsés pillanatban egyszerre lehettek a király, valamint a Borsák és a Kánok párthívei. A találkozót megelőző eseményeket Engel Pál rekonstruálta: miután Aba Amadé fiai 1312 vége felé meghódoltak, a király 1313. február-március folyamán Csák Máté ellen vezetett hadat, s feltehetőleg e háború folytatásához próbált meg segítséget szerezni. így jöhetett létre a leírt találkozó, de nem Gyulán, hanem Algériai Dénesnél Gerlán. A továbbiakban arra a kérdésre kell még választ adnunk, hogy Gerlát és a gerlai monostort miként lehet azonosítani az oklevelekben előforduló 66 Bunyitay: i. m. II. köt. 427-428. Borsa Kopasszal külön tanulmányban is foglalkozott: Kopasz nádor. Életrajz a XIII-XIV. századból - Századok. 1888. 15-32. és 129- 155. A két oklevél kiadásáról lásd a 2. jegyzetet. 67 Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310— 1323) - Századok. 1988. 1-2. 89-146. Természetesen Bunyitayhoz hasonlóan Engel is a Gyulával azonosított Gyulamonostorát tartja a királylátogatás színhelyének, nemcsak az oklevélről írva, hanem az 1310-1323. évek kronológiájánál és I. Károly 1310-1323 közötti itineráriumának rekonstruálásánál is. Az idézett oklevelet közli: Fejér György: i. m. VIII/1. köt. 497-499. és Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I-VI. köt. Hermanstadt-Köln-Wien-Bukarest, 1892-1981.1. köt. 310-311., valamint Anjou-kori oklevéltár. Szerk. Kristó Gyula. Bp.-Szeged, 1994. III. köt. (1311-1314). 548. sz. A politikai helyzetről, a Borsákról és a Kánokról lásd még különösen Kristó Gyula műveit: BHT 41-42., A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 139-213., Kán László és Erdély - Valóság. 1978/11. 83-96. (Űjra kiadva: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 269-312.)
