Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József 5 Gyula város településtörténetének kezdetei 23 kés megyén kívüli, Kraszna vármegyei (Vatasomlyó) és Komárom vármegyei (Vatacsanaka és Csoltkedde) birtokaik eladásakor jelennek meg a forrásokban. Békés vármegyei birtoklásukat az bizonyítja, hogy a gerlai monostornak Vatasomlyó mellett volt birtoka (Köröstelek vagy Kerestelek), valamint az, hogy a Vatasomlyót 1258-ban eladó II. Vata comes („de genere Cholt”) két fia, III. Csőit és II. Imre 1295-ben már Gerla birtokosaként tűnik fel.64 E két utóbbi fiú egyikének a fia volt Algériai Dénes (I. Dénes), aki 1280 körül született. Az ő fia, Ábrahám - aki 1341-1355 között szerepel a forrásokban, és ezen az ágon valójában ő az első Ábrahám nevű - a Vata ág utolsó tagja, akitől az Ábránfiak erednek. Békés megyei birtokaik törzse Gerla, Csaba, Megyer és Tarcsa volt, de ezt számos további Békés megyei településsel, birtokrésszel sikerült gyarapítaniuk a XIV-XV. században. Arad megyében is volt egy uradalmuk, Kapronca 16 faluval.65 A gerlai monostor alapítóját tehát a Vata ág tagjai között kell keresnünk. A csolti ág jelentőségét - mivel egyes tagjairól alig maradtak fenn adatok - elsősorban templom- és monostorépítkezései jelzik. A Vata ág tagjai a dukátus területén a kiemelkedő állami tisztségeket is viselő főurak közé tartoztak, Békés vármegyében az Anjou-korban is vezető szerepet töltöttek be. Ezután már érthető, hogy I. Károly király 1313-ban a gerlai monostorban, illetve a Vata ág gerlai udvarházában töltött néhány napot, és nem Gyulán, ahol nem volt hasonló jelentőségű nemzetség és birtokközpont. A király vendéglátója Algériai Dénes volt („Dionysius de Ol Gerla”), de a Csőit nemzetség többi tagja is nyilván jelen volt a király látogatásakor. Bunyitay Vince az előző évi események ismeretében és a „Julamo- nustrá”-ban kiállított két oklevél tartalma alapján már lényegében helyesen állapította meg a király látogatásának célját. Mint írja, I. Károly trónja még ingadozott. Csák Máté és az Amadék a rozgonyi csata (1312. jún. 15.) óta meg voltak törve ugyan, de még mindig félelmesnek számítottak. A király sorba látogatta meg az ország főurait, hogy közöttük a híveket kitüntesse, a habozókat megerősítse, a pártosokat megnyerje. Vele volt Borsa Kopasz nádor is. A június 22-én kelt oklevél szerint a király a nádor kedves emberének, Pánki Jakab Ung megyei főúrnak, aki Csák Máté szövetségese volt, megbocsátotta hűtlenségét és visszaadta korábban elvett birtokát. A két nappal azelőtt, június 20-án kelt oklevélben pedig a Gutkeled nembeli Kis Cosmas Bihar megyei főnemesnek tett kedvére, 64 Wenzel Gusztáv: i. m. XII. köt. 574-576. Az oklevél fordítása: BHT 40-41. Vö.: Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 402. 65 Az Ábránfiakról és birtokaikról: ВО I. 20-23., 31-33., 84-85., 135-137., ВО II. 11-14. Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 217-219. II. köt. 50-51., 69., 89-90., 108., 123-125., 207., 226., 229-230., 336-338. III. köt. 9-16., BHT 50-53., Csánky D.: i. m. I. köt. 782. Vésztő története. 112-117. és Békéscsaba története. I. köt. 171-172., 179., 180-183., 192-196., 201-204.
