Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
22 Gyula város történetének kezdetei Csolti Ábrahám valóságos származását az jelzi, hogy ő is Fás birtokosa volt. Tőle, illetve két fiától (Martonos de Choltmonostura és Tamás) származnak le a „Csoltmonostori”-nak nevezett családok. Ennek az ágnak a birtokai Békés vármegyében Csőit (amely a XIV. században már az apáté), Mágor, Fás, Szilas és Martonosülése, Zaránd vármegyében Borosjenő mellett pedig Felgerla, Csőit és Köszend voltak.56 A XIV. század folyamán Békés megyei birtokaikat (így pl. Fást és Mágor egy részét is) fokozatosan a másik ágból származó Ábránfiak szerzik meg. A nemzetség másik ágát a jellemző névadás alapján Vata ágnak nevezhetjük. Tagjai águk ősének, az 1046. évi pogánylázadásban vezető szerepet játszó Vatát tarthatták. Vata fián, Jánoson (Janus) kívül a krónikákban felbukkan még néhány Vata nevű főúr, akik a dukátushoz, illetve a trónörökös hercegekhez kötődtek, s ezért igen valószínű, hogy a Csőit nemzetség Vata ágának tagjai voltak. Ilyen volt Géza herceg híve, az 1072- ben „hitvány” Vataként („nequam Vatha”) említett főúr.571115 körül egy Álmos herceg pártján álló Vata nevű főurat Kálmán király megvakítta- tott.58 Ugyanerre a sorsra jutott 1177-ben Vata ispán, aki III. Béla öccsét, Géza herceget támogatta a király elleni összeesküvésben.59 Számunkra az a legfontosabb eredmény, hogy sikerült tisztázni: a Vata ág kapcsolódik Gerlához és a gerlai monostorhoz. Karácsonyi az 1200 körül élt nemzedéktől (I. Vata comes, I. Márton és Csépán) tudta megrajzolni származásfájukat.60 E nemzedék tagjai és I. Vata idősebb fia, a Kraszna megyei Vatasomlyó szomszédságában fekvő Kórógy falu földesuraként feltűnő Gyula61 1233 előtt elhaláloztak, mivel 1233-ban Komárom vármegyei birtokuk eladásánál már csak fiaik szerepeltek.62 1258-ban, Vatasomlyó eladásakor közülük is már csak II. Vata és Pósa élt.63 A XIII. században tehát a nemzetség ezen ágának tagjai éppen Béoldalági örökösök is (Algériai Dénes két fia) részesedtek annak javaiból. Ebből nem következik az, hogy Csolti I. Ábrahám és Algériai Dénes egy apától származna, hanem csak az, hogy egy valamikori közös őstől. 56 A csolti ág birtokairól: VR 269., Fejér György: i. m. V/l. köt. 156. és IX/3. köt. 352., ВО I. 20-23., Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 68-69.,102-103. és 214. III. köt. 9-10., Márki: i. m. 227., Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiakkorában. Bp. 1890. I. köt. 737-738. 57 SRH I. köt. 378. és Képes Krónika (Ford. Bellus Ibolya, jegyz. Kristó Gyula) Bp. 1986. 108. 58 SRH I. köt. 430. és Képes Krónika. 183. 59 III. Béla emlékezete. Vál„ ford., bev. és jegyz. Kristó Gyula és Makk Ferenc. Bp. 1981. 16. és 64. A fentebb említett Vata (Wasce) váradi püspök akár monostoralapítóként is szóba jöhetne, ha bizonyítani lehetne azt, hogy Csőit nembeli volt. 60 Karácsonyi: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 401. és 403. 61 VR 160., 210. és 239. Karácsonyi (Békésvm. tört. 1. köt. 178.) és Bunyitay ezt a Kóró- gyot összekeveri a Bihar megyei Kóróggyal. (Lásd még a 71. jegyzetet.) 62 Wenzel Gusztáv: i. m. VI. köt. 530-532. Vö. még: TF III. köt. 409-410. 63 Hazai okmánytár VI. köt. 60. (Ebben tévesen 1251. nov. 10. szerepel dátumként.) Vö.: TFIII. köt. 519-521.
