Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József J Gyula város településtörténetének kezdetei 21 sik ágon a Csőit név volt kedvelt. Az összetartozást is kifejezik azonban a helynevek: a Vata ágnak volt Csoltkedde nevű birtoka, a csolti ágnak pedig Felgerla nevű (megkülönböztetve a másik ág Algériájától, vagyis a Békés megyei Gerlától). Általában a tipikus névadás a személynevek és helynevek esetében a Csőit és a Vata, valamint a Gerla helynév fordul még elő kétszer. A két ág tagjai egyformán „de genere Csőit” megjelöléssel illették magukat, tehát a nemzetség ősének, Szent István-kori birtokszerzőnek egy Csőit nevű személyt tartottak. Karácsonyi kiindulópontja itt is hibás. Amint „Julamonustra” esetében, úgy a csolti monostor esetében is úgy vélte, hogy a kezdetet a monostor építése jelentette, amelyet az építte- tőjéről neveztek el. Ezzel szemben - mint láttuk - a régészeti feltárás kiderítette, hogy a monostort megelőzően a XI. század első felében a mágori dombon egy körtemplom, majd a XI. század második felében már egy nagyobb román stílusú templom állott. Világos, hogy ezek a templomok egy falu és földesúri birtokközpont (curia vagy curtis) létezését jelzik a közelben, amiként a gerlai monostor is egy földesúri birtokközpont és falu mellett épült. A monostorok nevüket a faluról, illetve a birtokközpontról kapták, és nem a monostorépítő személyről. Ez a forrásokból is kitűnik, mivel azok csolti monostorról, illetve apátról, valamint gerlai monostorról és apátról („Iula”-i és „Gwrla”-i; a két írásmód azonos monostort, illetve települést jelöl, mint később bizonyítani próbáljuk) beszélnek, csak a XIV. században kezdik a monostorokat „Choltmonostura” és „Julamonustra” néven emlegetni. A nemzetség őse tehát az a Csőit nevű személy, akiről a birtokközpont és falu (eredetileg a nemzetség téli szállása) nevet kapott. Keveset tudunk a nemzetségnek arról az ágáról, amelyet csolti ágnak nevezhetünk, mivel csak néhány tagjáról maradt fenn forrásadat. A nemzetség és egyben az ág őséről kapta nevét - mint említettük - Csőit falu és birtokközpont. Ismeretlen nevű felmenőjük alapította a csolti monostort a XII. század első évtizedeiben. Tőle származott le a XII. század végén élt, Karácsonyinál a nemzetség leszármazását ábrázoló táblán a nemzetség I. Csőkként jelölt tagja, akinek fia, II. Csőit („Solt filium Solt”) 1221-ben Fás és Szilas birtokosaként tűnik fel a Váradi Regestrumban.53 Utolsó tagjának tekinthetjük az 1271-ben említett Csolti Ábrahám comest („Abraham de Cholth de Comitatu Zarand”) .54 Karácsonyi őt a másik ág egyik ismeretlen XIII. századi tagjától próbálja származtatni, azt vélvén, hogy a másik ág Algériai I. Dénesével egy apától születtek,55 de ez nincs így. 53 VR 269. 54 Fejér György: i. m. VI/1. köt. 156. 55 Karácsonyi (A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 403.) arra hivatkozik, hogy a Csolti család Martonos nevű tagjának leányai, miután Martonos egyetlen fia elhalálozott, nemcsak Csolti I. Ábrahám fiaitól, Martonostól és Tamástól, hanem Algériai Dénes fiaitól is (Ábrahámtól és Jánostól) követelték a leánynegyedet, mégpedig az összes családi vagyon negyedének a negyedét. A nemzetségi tag halála után az ►
