Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József f Gyula város településtörténetének kezdetei 19 monostorok kegyúri jogáról is rendelkezett birtokosztálya alkalmával.45 A XVI. században (1531-1537) a monostor épületét ferences barátok lakták.46 A Csőit nemzetség ismertebb monostora, a csolti monostor a Vésztő melletti mágori dombon, a Sebes-Körös közelében épült. Alapfalait 1968— 79-ben tárták fel. Az ásatások eredményeit Juhász Irén több írásban is összefoglalta. Eszerint a XI. század első felében már egy körtemplom állt a mágori dombon, a XI. század második felében pedig egy téglalap alakú, félköríves szentélyű román stílusú templomot építettek. Ilyen előzmények után a XII. század első harmadában egy nyújtott szentélyfalas, háromhajós kolostortemplomot, s ettől délre kolostorépületet emeltek. A XII. század végén azután új háromhajós, pilléres bazilikát építettek (36,2x16 m) nyugati végén két toronnyal. A kolostor lakói a XII. század végétől a XIV. század végéig feltehetőleg bencés szerzetesek voltak. „Bizonyossá vált - írja Juhász Irén -, hogy olyan rangos díszítményekkel ellátott épületek álltak itt a dombon, melyekhez hasonlót az ország más részein csak királyi építkezéseken vagy azok hatósugarában találhatunk. Művészettörténeti értékük az Alföldön az adott korszakban a legnagyobb.”47 A monostor írott forrásban először 1222-ben tűnik fel, amikor is a csolti apát tanúként szerepelt a váradi ítélőszék előtt.48 Az Árpád-korban vidékünkön kiemelkedő szerepet játszó Csőit úri nemzetségről és birtokairól is elsősorban Karácsonyi János gyűjtötte ösz- sze a történeti adatokat. Mint ismeretes, az Ábránfi (vagy Ábrahámfi) család is ebből a nemzetségből származott le, és különösen a XIV, de még a XV. században is a legjelentősebb Békés megyei birtokos családok közé tartozott. Karácsonyi már megállapította, hogy az Ábránfi és a Csolti családok a XIV. század folyamán kegyurai voltak a Csőit nemzetség monostorainak, a csoltinak és a gerlainak, bírták Fás és Gerla helységeket, melyek a XIII. században a Csőit nembeliek kezén voltak, lehetetlen mást gondolnunk - írja Karácsonyi -, mint azt, hogy e családok őse a Csőit nemzetség tagja volt, s így e családok a Csőit nemből ágaztak ki.49 Fügedi Erik e mondatot kiragadva elmarasztalta Karácsonyit, kijelentve, hogy „ő, 45 во I. 33. 46 Karácsonyi: Békésvm. tört. I. köt. 183-184., Bunyitay: i. m. II. köt. 448-449. 47 Juhász Irén: Vésztő. Mágori domb. 1996. 14. /Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára 172./, A Csolt-nemzetség monostora - Műemlékvédelem. 1992/2. 95-105., A Csőit nemzetség monostorának története - BÉ 1980/4. 440-448. és A Csőit nemzetség monostora. In: A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged, 2000. 281-305., Vésztő története. Szerk. Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. 91-117. (Lásd még újabban: Vésztő története. Kezdetektől a várossá válásig. Szerk. Ladányi K. Vésztő, 2008. 92-102.) 48 „...Lodi, abbatis de Cholt...” VR 282. 49 Karácsonyi: A magyar nemzetségek а XIV. század közepéig. 401-405., Békésvm. tört. III. köt. 9-16. és 38., Békésmegye nemzetségei. 76-80.
