Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
182 Gyula város történetének kezdetei szakaszára feltételezett közvetlen királyi fennhatóságban, majd folytatásként abban a körülményben, hogy 1387-től a bárói rangú Losonczi család tagjai, később, 1403 és 1476 között az ugyancsak nagyhatalmú Maróthiak, 1476-tól 1482-ig maga I. Mátyás király, 1482 és 1504 között a király természetes fia, Corvin János, az ő halála után pedig 1509-ig árvái és anyjuk, Frangepán Beatrix uralták - és gyakran lakták is - a mezővárost, míg végül 1525-ig utóbbinak az új férje, a hamar megözvegyült Brandenburgi György őrgróf tartotta hatalmában az uradalmat. A település számára szabad mezővárosi rangot biztosító kiváltságlevél mindazonáltal meglehetősen későn, csak 1496 őszén született meg, amellyel az akkori birtokos, Corvin János herceg kedvezményezte Gyulát.26 Bár korábbról, 1476-ból Mátyás királytól is ismert egy olyan kiváltságlevél, amely az iratban városnak (civitas) nevezett Gyula lakóit országos vámmentességben részesítette27, azt sem lehet kizárni, hogy a gyulaiak az 1496-ot - a Corvin János-féle szabadalomlevél kiadását - megelőző bő évszázad során a szóban forgó privilégiumban érintett egyes jogi mozzanatokat illetően már ezen kívül is hozzájutottak valamiféle jogbiztosító kedvezményekhez. A herceg kiváltságleveléből ugyanis ismét olyan feltűnően érett állapotok rajzolódnak ki - főként az önkormányzati szervezetre, a hatósági jogkörökre, vásár- és vámjogokra nézve -, amelyek a XV. század közelebbről pontosan be nem látható történéseiben rejlő mélyebb megalapozottságot feltételeznek.28 Úgy látszik, Gyula középkori történetének igencsak jellemző sajátossága, hogy a kései szemlélőnek rendre hirtelen kell szembesülnie a rendelkezésre álló kevés adathoz képest nagyon kiérleltnek látszó formákkal és előrehaladottnak mutatkozó állapotokkal, ami aztán olyan kényszert szül, hogy nagyrészt visszakövetkeztető közelítéssel - inkább feltételezésekre mintsem közvetlen biztos adatokra hagyatkozva - próbálhatjuk csak meg megfogalmazni a kifejlett viszonyok létrejöttének belátható magyarázatát. Kiindulópontunkra visszatérve, abban az értelemben kétségtelen veszteség az eleddig biztosnak tartott első írott említés ismeretének, jelen esetben a Gyuláról 1313-ból szót ejtő adatok érvényének az „elvesz26 Szövegének kiadása: GyO. 31-33. (53. szám), teljes fordítását 1. a privilégium tartalmának aprólékos elemzését is elvégző Blazovich Lászlótól, a 21. számú jegyzetben idézett tanulmányának függelékében: i. h. 362-364. old. 27 1476. június 20.: GyO. 22-23. (37. szám), fordítását 1. Kristó Gy., Békés m. 66-57. (41. szám). 28 E tekintetben a város történetének korábbi avatott szerzői is határozottan megfogalmazták visszakövetkeztető feltételezéseiket. Scherer Ferenc a földesúri kiváltságok kezdeményeit egyenesen a Losoncziak idejére vetítette vissza (1. GyT. I. 46-47.), míg Karácsonyi János - elsősorban az önkormányzatiság csíráit illetően - a Maróthiak XV. század elejére feltételezett kiváltságainak tulajdonított szerepet. (Vö. Karácsonyi J., Békés vm. II. 140.)
