Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor f Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 181 gával. A bárói rangú nagyhatalmú tulajdonos nemcsak biztonságot és védettséget garantált a birtokközpontban élőknek, hanem kiszélesedő életlehetőségeket, magasabb igényeket, nagyobb keresletet, biztosabb felvevő piacot, növekvő boldogulási és gyarapodási esélyeket, nagyobb személyi és mozgásszabadságot is kínált, jelentett és biztosított számukra. A településnek földesura engedélyével 1418-tól használt pecsétjét „Maróthi János bán gyulai polgárainak pecsétje” értelmű felirattal látták el,22 amelyben különösen beszédes a civis polgár’ szó használata. A pecsétet 1566-ig, Gyula török kézre kerüléséig változatlan formában használták. A vár felépülésével párhuzamosan az 1420-as évektől egyházi intézményeiben is gazdagodásnak indult a település. A XV. század második negyedében ferences kolostor és templom létesült, majd a források száz éven belül több új kápolnát említenek, továbbá - talán még a század végén - begina ház és ispotály is megkezdte Gyulán a működését. A városiasodást az önkormányzatiság alapelemeire valló következtetések mellett külföldi egyetemjárásra, céhek működésére, iskola és fürdő meglétére, továbbá a hetipiac mellett országos vásárok tartására vonatkozó ismeretek is igazolják.23 A térbeli növekedésről árulkodik, hogy a közvetlenül szomszédos, egykor önálló névvel jelölt birtoktesteket sorra elérte a település terjeszkedése, és azok lassan-las- san beolvadva legfeljebb gyulai utcanevekként őrizték tovább egykori önálló létezésük nyomát és emlékét.24 E kiterjedt határú és működésében egyre határozottabban városias jegyeket magára öltő település lakossága a XV. század során gyorsan gyarapodott, s a XVI. század fordulójára már elérte vagy meg is haladhatta a 2 500 főt.25 Alapvetően a lélekszám e szembetűnő bővülésének kísérőjelenségeként tudható be a térbeli terjeszkedés ütemesen végbement folyamata. Gyula mezővárossá fejlődésében - amely a helyet egyszersmind regionális szintű központtá is emelte - kedvező fekvése és a mezőgazdasági áruforgalomba való bekapcsolódásának jó lehetőségei mellett kiemelkedő jelentőséggel játszott szerepet, hogy birtokosai a maguk tekintélyével, hatalmi súlyával és befolyásával végig olyan működési kereteket tudtak fenntartani és szavatolni a település lakói számára, amelyek a leginkább megfeleltek a maguk földesúri igényeinek és érdekeinek. E téren jó kiindulópont sejthető a településtörténet korai 22 Reprodukált képét 1. GyT. I. 47. 23 A városias, központi hely jelleget hangsúlyosan erősítő tényezőket - jelentőségüknek számszerű pontértékekkel is kifejezést adva - Kubinyi András összegzi a 21. számú jegyzetben idézett munkájában, 1. 69. old. 24 A topográfiai kérdésekkel összefüggésben 1. a 10. számú jegyzetben idézett munkákat. 25 A város monográfusának, Scherer Ferencnek korábbi vélekedését (1. GyT. 1.90.) mértékadó gazdaságtörténeti kutatások eredményei is alátámasztják (Bácskai V., Gyula gazdasága 28.).
