Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
180 Gyula város történetének kezdetei színteret kínáló, bővülő forgalmú vásáros helyek, vagy ezzel összefüggésben mint a földesuraknak alávetett falusi parasztnép életét szervező, kontrolláló, rendezett keretekben tartó uradalmi birtokközpontok, végezetül pedig e két körülmény meghatározottságában mint az ösz- szetettebb funkciók ellátásában szerephez jutó változatosabb összetételű népességnek - kézműveseknek, kereskedőknek, uradalmi fegyveres és kiszolgáló népségnek, továbbá az egyházi társadalom különféle kötelékébe tartozó személyeknek - lakóotthont és működési teret adó centrális helyek emelkedtek ki környezetükből. E kijelentés valóság- tartalmában akkor sincs okunk kételkedni, ha a történések menetéhez és mikéntjéhez a tényismeret teljes hiányában nem is tudunk közelebb férkőzni. Az ilyen természetű változások végbemenetele mindenesetre hosszabb-rövidebb idő után rendszerint a jogállapotok, a település jogi státusának új meghatározásához is elvezetett, ami legnyilvánvalóbban valamiféle kiváltságlevél formájában öltött testet. Gyula esetében a XIV. század végétől lehet nagyobb pontossággal nyomon követni a település történetének főbb fejleményeit.21 Anélkül, hogy részleteznénk a sokszor idézett adatokkal már többször leírt folyamatot, csak a legfőbb mozzanatok felidézésére szorítkozunk. Az 1403-ban Zsigmond király adománya jóvoltából Maróthi János ma- csói bán és családja birtokába került uradalom megerősítésére és fejlesztésére nagy gondot fordított új gazdája, akinek főképpen a török által folyamatosan veszélyeztetett délvidéki területeken helyezkedtek el birtokjavai. A biztonságos békés-zarándi térségben fekvő új szerzemény központjában, Gyulán hamarosan várépítésbe kezdett, minden bizonnyal már az 1410-es évek elején. A Gyula fejlődését eddig előmozdító tényezők - ti., hogy már uradalmi központról, illetve főúri lakó- és udvarhelyről volt szó - ezáltal magasabb minőségbe emelkedtek. Váruradalommá szerveződő környezetében a település központ mivolta elmélyült, megerősödött és hosszú távra is stabilizálódott, s a változás nyilvánvalóan vonzerejének további növekedését hozta ma21 Összefoglalását 1. Scherer Ferenc: Gyula város története. I. Gyula, 1938. 45-97. (a továbbiakban: GyT.); legújabban: Dusnoki-Draskovich J., Nyitott múlt, a 3. számú jegyzetben idézett tanulmányában 47-54.; Gyula korabeli gazdasági állapotaira 1. Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyula, 1991. (Gyulai Füzetek 3.) (a továbbiakban: Bácskai V., Gyula gazdasága) és uő.: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században. In: Agrártörténeti Szemle. Historia rerum rusticarum 9 (1967) 3-4. szám, 432-454.; Gyula mezővárosi fejlődésének főbb tényezőire és a terminológia problémáira: Kubinyi András: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén. In: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-alföldi évszázadok 14.), 7-101, különösen 69.; a település XV. századi jogviszonyaira és mezővárosi kiváltságának tartalmára 1. Blazovich László: Gyula városának és lakóinak helyzete a középkorban. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. 16. 1996. 351-365.
