Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
18 Gyula város történetének kezdetei a tudósító a Békés című újságban. „A régi adatok szerint az Alföldön ez volt a legnagyobb és legszebb templom, 2 toronnyal; hossza 16, szélessége 12 öles, a szentély körívének átmérője 6 öles volt...” A templom eleje délnek nézett, közvetlen mellette, vele egybeépítve állott a négyszögű zárda. A hagyomány szerint még bástyákkal és felvonóhíddal is körül volt kerítve... A monostor dóm folytatását képező tágas földnyelven állott a régi Gerla falu, e hely is csupa romok és edények maradványától tarkál- lik.”40 Karácsonyi megyetörténete II. kötetébe beletűzött pótlásban ösz- szegzi a tapasztaltakat: „a gerlai monostor romjai egy a monostorerétől s egy csatornától körülvett szigeten még kivehetők. Az egyháznak keletre néző, félkörben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s így kétségtelen, hogy román építésmódban készült... Az egyháztól északra volt a monostor. Falainak helyét az árkolások jelzik. Az egyház délnyugati tornyával átellenben, háromszögű szigeten nagyobb épületnek (tán az Áb- ránfiak gerlai kastélyának) nyomai látszanak.”41 1984-ben a régészek szondázó ásatást végezve feltárták a templom alapfalait.42 Az eredményekről Jankovich B. Dénes számolt be. A háromhajós, félköríves szentélyzáródású románkori templom a XII—XIII. század fordulóján épülhetett. Megállapítja, hogy „Gerlamonostora Békés megye egyik legkiemelkedőbb Árpád-kori építménye lehetett, és mind méreteiben, mind külső kivitelében a hasonló nemzetségi monostorokkal azonos színvonalon állott”.43 A lelőhelyek három, valaha vízzel körülvett szigeten voltak, ezektől északnyugatra helyezkedett el az egykori falu. A templomtól délre levő szigeten Árpád-kori épületmaradványt találtak, e „kis szigeten állt a Csőit nemzetség Árpád-kori birtokközpontja, a család megerősített kúriája”. A templom szigetét híd kötötte össze egy lapos, szétterülő szigettel, esetleg itt volt az Ábránfi család késő középkori lakása. Jankovich szerint a monostor, amelynek egyértelmű nyomát már nem találták, bizonnyal bencés volt. A Csőit nemzetség e monostora tehát az 1180-as évekvégén már fennállhatott, de az a tény, hogy Boleszló püspök gazdasági épületek emelésére adott egy pénzösszeget, azt jelzi, hogy nem régen épült. Ezután 1259-ben említik a monostor apátját, a Kraszna megyei Vatasomlyó melletti Kerestelek („Kyrys”) birtokosaként („Terra kyrys Abbatis de Gwrla”).44 A monostor 1313-ban bizonyosan fennállt, mert az Ábránfi család 1383-ban a 40 „Régészeti kirándulás” - Békés. 1896. jún. 14. 41 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 345. 42 A feltárás eredményeiről Jankovich B. Dénes számolt be: Békéscsaba története. I. köt. Szerk. Jankovich B. D.-Erdmann Gy. Békéscsaba, 1991. 184-190. 43 Uo. 188. 44 Hazai okmánytár. VI. köt. Kiadták: Ipolyi A.-Nagy I.-Véghelyi D. Bp. 1876. 91. és TF I. köt. 507.
