Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor f Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 179 jelentett, vagy amit az a körülmény hordoz, hogy az uralkodó az 1310- es évek közepétől 1323-ig Temesvárott tartotta székhelyét, és a királyi központ viszonylagos közelsége akár királyi uradalomként, akár az északi és a keleti országrésszel való kapcsolattartásban jó elhelyezkedésű és megnövekedett forgalmú helyként Gyulát kitüntetettebb jelentőséghez juttathatta. Csak lehetőségeket és valószínűségeket tudunk keresni az efféle felvetésekben, tényként azonban azt kell kezelnünk, hogy a XIII. és XIV. század fordulóján nagyméretű, komolyabb lélek- számra és anyagi erőre utaló plébániatemplom épült itt, s hogy a település plébánosa az 1330-as évek idején a térségben kiemelkedő szintű jövedelmeket élvezett. Teljesen hasonló a helyzet a Nagy Lajos király korabeli állapotok ismeretét illetően is. Adataink az időszakból egyáltalán nincsenek, ám a Gyula történetének a XIV. század utolsó évtizedét dokumentáló források már olyan település képét tárják elénk, amely földesúri lakóhelyként és uradalmi központként centrális helyzetet foglal el környezetében. Lokális világából mértéktartó következtetések szerint is kiemelkedett anyagi és emberi erőforrásai tekintetében éppúgy, mint fejlettség, életminőség és jelentőség terén. Utóbbi értéktartalmakat azért szabad bátran idesorolni, mert a XV. század első feléből fennmaradt jóval gazdagabb forrásadatokból határozottan ilyen következtetéseket lehet levonni. Azon túl ugyanis, hogy ezek az információk elsődlegesen keletkezési idejük állapotának szinkron leírásában és megközelítésében foghatók beszédesen vallatóra, arra is alkalmasak, hogy a dolgok előzményeire összpontosító visszavetítő látószögből eláruljanak valamit egy-két, vagy éppen néhány évtized távlatában visz- szamenőlegesen is. Gyula történetével kapcsolatban a XV. század elejéről megragadható olyan megnyilvánulások, mint amit például egy várépítés vagy egy váruradalom megszervezése jelent, nemkülönben az önkormányzatiság csíráját hordozó önálló közösségi pecséthasználat jelentkezése, vagy éppen az egyházi intézményi formák ütemes gazdagodása és tagolódása, mind összetett és folyamatszerű jelenségek. Ezek sohasem egyetlen pillanat alatt vetődnek fel és állnak elő, hanem hosszas, a gazdaságban, a társadalomban és a gondolkodásban lassan végbemenő mély alapozás előzi meg őket. Gyulának a XV. század első évtizedeiben - első felében - határozottan nyomon követhető látványos gyarapodása és fejlődése olyan alapokon nyugszik, amelyek az Anjou-korban országosan általánosan kínálkozó kedvező folyamatok és lehetőségek kihasználásában gyökereznek. Nemigen lehetnek kétségeink afelől, hogy Gyula az Anjou-korban az agrárvidék világában leledző ama sok száz hazai település sorsában osztozott, amelyek a mezőgazdasági árutermelés elmélyülése révén mint az árucserének
