Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
Almási Tibor 5 Gyula és uradalma a xiv-xv. századi okleveles adatok tükrében 177 tartásával.”17 Mindezek kiegészítéséül hozzáfűzhető, hogy már 1405- ből rendelkezünk adattal az új birtokos Maróthi János gyulai várnagyairól,18 továbbá arról, hogy ugyanebben az évben egy peres ügyben eszközölt háromvásáros kikiáltás alkalmával a szeptember 14-i gyulai hetipiacon is sort kerítettek a kikiáltásra.19 Amint szembesülünk az 1387 és 1405 közötti időszakból fennmaradt okleveles adatokkal, kiviláglik, hogy Gyula a XV. század elejére határozottan kiemelkedett a környező települések sorából, és mind több tekintetben központi szerepet játszott. Lakhelyet adott földesurainak, akik az ország bárói sorába tartoztak, több mint 40 településből álló uradalom szerveződött köré, amelynek kezelése, irányítása, igazgatása ide összpontosult, a bárói családnak életteret kínáló udvarház és az igazgatási központ népesebb kiszolgáló és ellátó személyzetet tömörített, egyszersmind magasabb igényeket is generált. Természetszerűleg e helyzet folyamatosan fenntartott egy nagyobb forgalmat is, ami nem csak élelmet, nyersanyagot, árut vonzott a településre, hanem egyszersmind vegyesebb jogállású és differenciáltabb összetételű lakosság megélhetésének is alapot adott. Ahogyan nőtt a település lélekszáma, nőtt piaci vonzása is, e körülmény pedig a hetivásár hamar feléledő igényének beteljesülésével gyorsan stabilizálta a rendszeres árucsere-forgalmat. A település plébánia-egyházának adott pápai búcsúengedély egyszerre jelzi az igényt a Gyulát felkereső közönség forgalmának ösztönzésére, és mutatja azt is, hogy a földesúr, Losonczi János egy, már meglévő forgalom láttán értékelte érdemesnek a helyzetet a vonzás pápai segédlettel történő továbberősítésére.20 Az 1390-es évekig jellemző forrásszegénységhez képest meglehetősen korán és váratlanul feltűnő „polgár” (civis) minősítés ugyanakkor elég biztos és árulkodó jele annak, hogy Gyula a XIV. század végén már határozottan a mezővárosi fejlődés útján haladt. Mindezek alapján kijelenthető, hogy nagyon komoly eltéréseket mutató adottságok közepette kell és lehet Gyula XIV. és XV. századi történetéről képet alkotni. A XIV. században ugyanis az előrevivő folyamatok kiindulópontjai, összetevői és elemei forrásadatok hiányában egyáltalán nem látszanak. Egy-egy hirtelen felvillanó érett állapot az 17 Az oklevél szövegének kiadását 1. GyO. 3-7. (7. szám); az eladományozott javak felsorolására szorítkozó magyar nyelvű kivonatát 1. Kristó Gy., Békés m. 53-54. (33. szám) [hibás, 1403. nov. 23-i napi dátummal]. 18 GyO. 8. (9. szám). 19 Karácsonyi János: Békésvármegye története I. Gyula, 1896. 205-206. (a továbbiakban: Karácsnyi J., Békés vm.) 20 A pápai oklevélben kifejezett utalás olvasható arra vonatkozólag, hogy jámbor igyekezettel a nép igen nagy sokasága özönlik a gyulai Szűz Mária plébániatemplomba. „parochialis ecclesia sancte Marie de Gyula, ...ad quam causa devotionis maxima populi confluit multitudo” 1396. július 6., GyO. 3. (5. szám).
