Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
169 ALMÁSI TIBOR Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében gy-egy település múltjának kezdeteit keresve kitüntetett fontosságot képvisel az első írásos említés megjelölése, minthogy olyan támpont ragadható meg benne, amelyet követően bizonyosságként kezelhető az adott lakott hely létezése. Ennek azért van jelentősége, mert a település múltja ez által olyan „origóhoz” jut, ahonnan felvehetők históriája elbeszélésének szálai. E viszonyítási ponthoz képest néhány évtizeddel visszanyúlva felvázolhatóak annak a közegnek a körvonalai, amelybe a feltételezhető kiindulás gyökerezik, míg az évszámmal megjelölhető kezdőpont ismeretében még forráshiányos körülmények között is a fantázia szolid mozgósításával megnyugtató biztonsággal írható körül az a regionális vagy országos háttér, amely a település történetének korai szakaszában keretet adott az ott élők megkapaszkodást hozó boldogulásának. Gyula város esetében hosszú idő óta az 1313. évet lehetett ilyen szimbolikus kiindulópontnak tekinteni, minthogy ez év június 20-ról és 22-ről két olyan oklevél is ismert, amelyek I. Károly királytól erednek, és keltezésük helyeként az első esetben Julamonustra circa Album fluvium Crys (»Jula- monustra a Fehér-Körös közelében«), a másodikban pedig Julamonustura helynévmegjelölést tartalmaznak,1 e névformák feloldását pedig a kutatás a közelmúltig minden aggály nélkül Gyula településre vonatkoztatta.2 Ezen általánosan elfogadott véleménnyel szemben azonban néhány éve Dusnoki-Draskovich József váratlan ellenvetéssel élt, és új névazonosítási felvetésében lehetséges megoldásként Gerla-monostorra irányította a fi1 Az oklevelek kiadása: Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula: Anjou-kori Okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I. 312-313. (281. szám) és 314. (283. szám); 1. még: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Ande- gavensium illustrantia. Főszerk.: Kristó Gyula, Almási Tibor. I-XV., XVII., XIX- XXIX., XXXI. Szerk.: Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Kristó Gyula, Makk Ferenc, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Budapest-Szeged, 1990-, III. 1311-1314. (Szerk. Kristó Gyula, 1994.) 542. és 547. számok. 2 Karácsonyi János ezen kiindulásból olyan nagy ívű következtetésre jutott, hogy I. Károly király „hosszasabb időzése” Gyulán arra utal, miszerint 1313 táján az uralkodó a települést a korábbi központ Békés fölé emelte, királyi uradalmi központtá, királyi hellyé tette, még mielőtt uralkodói központját az ország közepébe, Visegrádra visz- szahelyezte volna. Karácsonyi János: Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. In: A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Évkönyve VIII. (1881/1882.) 104-136., különösen 116-118.
