Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Almási Tibor: Gyula és uradalma a XIV-XV. századi okleveles adatok tükrében
170 Gyula város történetének kezdetei gyeimet. Az addigi közvélekedéssel szembeni aggályait, illetve az új elképzelés mellett szóló érveit - sokoldalú, alapos és meggyőző bizonyítással - kitűnő színvonalú nagy tanulmányban fejtette ki.3 Csábító kihívásnak tűnhetne, hogy a hagyományos, az 1313. évi okleveleket Gyula történetéhez kapcsoló felfogás mellett és védelmében most okirati adatok sorát mozgósítva szembeszegüljünk a Gerlára vonatkozó azonosítással, de hamar be kell látnunk, hogy Dusnoki-Dras- kovich József álláspontja messze több egy jól hangzó hevenyészett ötletnél. Egyrészt felvetésében jogosak és helytállóak azok a kritikai elemek, amelyeket a Gyulára értett hagyományos azonosítás ellenében gyenge pontokként felvonultatott, másrészt pedig Gerla kapcsán pozitív értelemben kifejtett nyelvészeti, történeti földrajzi, genealógiai és politikatörténeti érveiről is azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy azok mind önmagukban egyenként, mind pedig összefüggő rendszerbe foglalva egyaránt megállják helyüket. Persze, hogy egyáltalán meditálni lehessen azon, vajon vannak-e lehetséges felvonultatható ellenérvek, vagy lehet-e bármit is adatszerűén pontosan tudni Gyula XIV. század eleji történetéről, mindenek előtt szemlét kell tartani a forrásadottságokat illetően. Unalomig ismert tény, hogy az alföldi térség középkori forrásadottságai az iratanyag - elsősorban a török korban bekövetkezett - mérhetetlenül nagy pusztulása miatt kifejezetten rosszak, mostohák. Gyula azonban nem osztozik teljesen a mindössze szórványadatokkal leírható történetű alföldi települések sorsában. Sőt, a XV-XVI. századot illetően kifejezetten gazdag, alföldi környezetében egyedülálló bőséget mutató forrásanyaggal rendelkezik, amely ráadásul Veress Endre okmánytárkiadása jóvoltából könnyen át is tekinthető.4 Minthogy azonban a gyűjtemény feltűnően híján van az Anjou-kori oklevelek3 Dusnoki-Draskovich József: Hol volt „Julamonustra” és Vata földvára? A középkori Gyula kezdetei. In: Uő., Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. (a továbbiakban: Dusnoki-Draskovich J., Nyitott múlt) 15-69., különösen 18-27, 39-42. 4 Gyula város oklevéltára (1313-1800). Szerk. Veress Endre. Budapest, 1938. (a továbbiakban: GyO.) A kiadvány nyitó évszámát adó irat természetesen a szóban forgó, gyulai vonatkozásában megingatott I. Károly király-féle 1313. június 20-i kibocsátású oklevél, az ezt közvetlenül követő dokumentum viszont már közel háromnegyed évszázaddal később, 1387-ben kelt irat, Losonczi László erdélyi vajdának az aradi káptalanhoz intézett levele. A kötet azután még 4 db XIV. századi, 50 db XV. századi, 615 db XVI. századi (ebből 65 db Mohács előtti) okleveles dokumentumot tartalmaz. Az alföldi viszonylatban gazdag, Mohács előtti anyag fennmaradása nem kis részben annak a körülménynek köszönhető, hogy a Corvin János özvegyét feleségül vevő György brandenburgi őrgróf 1525-ben az országból való végleges eltávozásakor az országból levéltárát is magával vitte német földre, és az ezáltal mentesült a pusztulástól.
