Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén 141 GYULASZEREGYHÁZA G yula szeregyházi határrészén már 1904-ben is ismerték azt a „régi épületet”, melynek kavicsokból készült falából Domonkos János egy darabot a múzeumba vitt. 1933-ban Implom József ásatása tárta fel az itt lévő falusi plébániatemplom alapfalait, a templom körüli temetőből pedig 251 sír került elő ugyanekkor. Az alaprajzot Scherer Ferenc 1938-ban közölte. A lelőhelyet csaknem fél évszázaddal később, 1979-ben és 1985-ben sikerült újra azonosítani, 1986-ban pedig hitelesítő ásatás keretében ismét feltártuk a templom alapjait és a temető 26 sírját. Az addigi eredmények átfogó közlése 1996-ban látott napvilágot. Az egykori település a napjainkra kiszáradt, Huszár Mátyás 1822. évi kéziratos térképén még „Re- ketyés Ér” néven jelölt meder két ága között elterülő, kiszélesedő dombháton helyezkedett el. Az egykori meder nyugati ága azonban a faluhely mellett napjainkra annyira feltöltődött, hogy a mai topográfiai térképek szintvonalai alapján is csak hozzávetőlegesen azonosítható. A lelőhely területén - leszámítva a korábbi régészeti korok emlékeit - szinte kizárólag 9. kép Gyula-Szeregyháza. 1: az Árpád-kori falu helyszínrajza, 2: a lelőhely környezete „Szeregyháza’’ és a „Reketyés Ér”, valamint a „Tekerő Ér” és a „Szana Fok” jelölésével Huszár Mátyás 1822. évi térképének 43. szelvényén, 3: a település templomának feltárt alapfalai
