Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén 139 a nyugati ág keleti partján találjuk a Gyula 258. lelőhelyszámmal jelölt Árpád-kori falucskát (talán csak falukezdeményt), melynek nevét egyelőre nem ismerjük. A folyó keleti ága mentén itt sincsenek középkori falvak. Igen jelentős geográfiai tényező volt viszont a Fehér-Körös, amelynek déli partján azonosítható a középkori Alabián falu is (7. kép). A geográfiai viszonyok kétségkívül alapvető meghatározói, befolyásoló tényezői egy-egy középkori település életének, sok esetben pedig pusztulásának is. A falvak helyének pontos meghatározása, fekvésüknek a korabeli vízrajzi viszonyokba való illesztése nagymértékben segíthet bennünket a középkori települések környezetének komplex vizsgálatában, megítélésében. Az eredmények fontos kiegészítését jelentenék ezt követően az egykori településeket összekötő szárazföldi utak felderítése, a középkori településszerkezethez igazodó úthálózat megrajzolása is. A Gyula környékén meghatározott középkori falvak fennállásának időszaka azonban nem egyforma. Bár régészeti megközelítésben - vagyis a terepen előforduló régészeti leletek keltezése alapján - általánosságban elmondható, hogy az alföldi települések jellemzően Árpád-kori alapítású- ak, de vannak kivételek is. Ilyen Szánná helye, ahol csak késő középkori kerámialeletek kerültek elő, Árpád-koriak viszont nem. A történeti adatokra - vagyis az okleveles említésekre - ugyanakkor az jellemző, hogy a gyér számú Árpád-kori mellett a késő középkori említések száma jóval több, de néha a korai, Árpád-kori adat hiányzik is, mintha csak a település késő középkori alapítású volna. Ilyen esetekben általában a régészeti megfigyelések bizonyítják azt, hogy a településnek már az Árpád-korban is léteznie kellett. Másrészt viszont a falvak egy része még az Árpád-kor folyamán elpusztult, elnéptelenedett, s nem érte meg a késő középkor időszakát. Ezek közé tartozik a fent felsorolt, és pontosan helyhez is köthető települések közül a Keresztes-halom körüli Gyula 144. számú, illetve a Téglás-halmon azonosított, Gyula 258. számú lelőhellyel megjelölt falu, valamint Keszi(egyház) és a szeregyházi határban található település. Korai elnéptelenedésük az oka annak, hogy e falvak neve legtöbbször a feledés homályába veszett. Csak szerencsés esetben árulkodik későbbi pusztaként való okleveles említésük -egyháza utótagja vagy területük újkori helyneve egykori templomuk létéről (Kesziegyház, Várategyház, Téglás-halom, Keresztes-halom, stb.). A késő középkorban is virágzott viszont, s csak a XVI. század második felében, végén, vagy a XVII. században vált végleg néptelenné Ajtós, Alabián, Fövenyes, Györke, Szentbe- nedek, Vári, Boldogfalva, Gelvács és Szerhet. Szánná azonosított területén ugyanakkor nem került elő tipikus Árpád-kori leletanyag, mintha a keletkezése csak a késő Árpád-korban történt volna. Egyetlen XV. század
