Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
138 Gyula város történetének kezdetei létrejöttének, fejlődésének. E folyómedreket már napjaink részletes, korszerű topográfiai térképei sem mindenütt tüntetik fel, s helyüket sokszor csupán a partjain sorakozó régészeti lelőhelyek segítségével lehet rekonstruálni. Az alábbi térkép-rekonstrukción Gyula határának délnyugati negyedében, a Fehér-Körös medrétől az Elekre vezető műútig terjedő területen azokat a jelentősebb folyómedreket ábrázoltuk, amelyek jól látható módon meghatározták az itt található középkori falvak elhelyezkedését. Bár a rekonstrukció további pontosításokat igényel - főként a vízmedrek neveinek meghatározása terén -, már ebben az állapotában is kitűnően látszik, hogy a Fehér-Körös és a Szabadkai-ér között további három jelentősebb, élő folyómeder kanyargóit a középkor időszakában területünkön délkeletről északnyugati irányban. (Természetesen ezek között nagyon sok további, kisebb vízmeder is kapcsolatban volt e nagyobb medrekkel.) A Szabadkai-ér délnyugati partján feküdt Boldogfalva. A Szabadkai-érhez legközelebb eső folyó azonban minden bizonnyal nem volt olyan határozott alakulat, s valószínűleg vízhozama sem volt olyan mértékű - időszakosan talán ki is száradt -, hogy mellé falvak települtek volna. A következő folyómeder viszont, úgy tűnik, minden tekintetben vonzó lehetett a megtelepedés számára, hiszen ennek északkeleti partján találjuk Szentbenedek és Fövenyes falut is. Szentbenedeket a meder fölső folyásánál, Fövenyest valamivel lejjebb. Huszár Mátyás egyik térképlapján e folyómedret - éppen a fövenyesi faluhely közelében - „Fövényes Ér” néven jelölte.42 A következő, ettől nem messze húzódó folyómeder délnyugati oldalán terült el Györke, s a meder két ágra szakadó fölső szakaszán, 7. KÉP Középkori falvak és korabeli geográfiai viszonyaik Gyula határában (rekonstrukció, Szatmári 2005. 196, 57. kép nyomán) 42 Huszár 1822. 42. szelvény.