Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
12 Gyula város történetének kezdetei telék fűzte őket össze, a nemzetségek tagjai egy közös őstől (többnyire Szent István-kori birtokszerzőtől) származtatták magukat. 2. A közös, megosztatlan birtok (utóbb hozzáfűzi ehhez: elővásárlási jog a nemzetségi földbirtok megvételére és nemzetségi tag halála esetén a nemzetség más tagjainak öröklési joga). 3. A közös nemzetségi monostor. Ez „kegyeletes összekötő kapocs volt a nemzetségek egyes ágai között”, ennek bizonyítéka a közösen gyakorolt kegyuraság.21 A közös temetkezésre is felhívta a figyelmet. A monostoralapítóknak és utódaiknak egyenesen öröklött joga biztosította, hogy a monostorok fogadják be saját és övéik sírját, ilyen értelemben teljesen elfogadható Karácsonyi megállapítása, miszerint az ilyen monostorbeli sírok összekötő kapcsot alkotnak a nemzetség ágai, alágai között - szögezi le Fügedi Erik.22 Karácsonyi szerint az egyes nemzetségek fészkét, és azt, hogy mely családok származtak le belőlük, bizonyos ismertetőjelek adják tudtunkra: 1. a nemzetségi monostor. 2. A helynevek (a nemzetség vagy jelesebb tagjainak nevét egyes birtokaikra ruházták). 3. A nemzetség ősének nevét viseli rendesen a nemzetség egyik vagy másik tagja. 4. A heraldikai bizonyítékok (címerek, pecsétek alapján kimutatható kapcsolatok).23 Ebből következőleg „Julamonustra” esetében is a monostoron kívül egy főúri nemzetség (és az abból leszármazó családok) ősi birtokát, birtokait, illetve a nemzetség egykori birtoklására utaló helyneveket kellett volna megtalálni a környéken. Bunyitay ki is jelentette, hogy „e helyen ismét ős nemzetségeink egyikének bölcseje ringott”, és feltette a kérdést: „Melyik volt ama nemzetség? A Csoltok, Ratoldok vagy éppen a Tehetemek Gyulája emelte-e... e monostort?”24 „Julamonustrá”-val, vagyis Gyulával azonban egyiket sem lehetett kapcsolatba hozni. Karácsonyi így arra a megoldásra jutott, hogy az Árpád-korban élt monostoralapító főúr ivadéka kihalt, tehát nemcsak ő és családja, hanem egész nemzetsége is nyomtalanul eltűnt, helynevek sem utalnak egykori birtoklásukra. Julamonustra azonosítása Gyula településsel evidensnek tűnő hipotézis volt, amely további eredményeket ígért. A várakozásokat azonban nem váltotta be, ezt jelzik Karácsonyi egyre óvatosabb, szkeptikusabb 21 Karácsonyi J.: Békésmegye nemzetségei - BRMTÉ XI. köt. 1884/85. 73-90. és A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. köt. Bp. 1900-1901. Reprint kiadás. 1995. 10-11. Fügedi Erik idézett tanulmányán kívül a nemzetség problematikájáról még vö.: Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szeged, 1995. 229-248. /Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 8./ és Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Bp. 1980. 70-143. A nemesi nemzetségek neveinek és a helyneveknek a kapcsolatáról: Kristó Gy.-Makk F.-Szegfű L.: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez II. - AUSz 48.1974. 22 Fügedi E.: i. m. 53. 23 Karácsonyi: Békésmegye nemzetségei. 75. 24 Bunyitay: i. m. II. köt. 428.
