Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
116 Gyula város történetének kezdetei Gyula környéki Árpád-kori települések egy részének története a tatárjárás idején megszakad, ám egy másik részük a késő középkorig élő és működő falu volt. Vajon mi lehet a magyarázata a gyulai határ külterületén és a város belterületén ismert Árpád-kori emlékek előfordulásában tapasztalható nagy különbségnek? Valóban ilyen nagy a kiegyensúlyozatlanság? Véleményem szerint a válasz részben a külterületi és a belterületi régészeti lelőhelyek kutatásának és a régészeti emlékek előkerülési körülményeinek, módjának különbségében keresendő. Míg a topográfiai kutatás alá vonható, részben vagy egészben mezőgazdaságilag művelt területeken a régészeti emlékek felderítése alapvetően szisztematikus régészeti módszerekkel, terepbejárással lehetséges, addig a belterületen ezek az eljárások nem alkalmazhatók, így ott csak a véletlenszerűen előbukkanó adatok dokumentálása történhetett meg. A módszeres lelőhely-felderítéssel rögzített és a véletlenszerűen előkerült adatok dokumentálásával összegyűjtött régészeti adatok mennyisége közötti különbség jól érzékeltethető azokon a területeken, ahol hasonló adottságok mellett megtörtént, illetve még nem zajlott le a régészeti topográfiai kutatás. Gyulán a régészeti topográfiai kutatás megkezdése előtt a lelőhelyek száma nem érte el az 50-et, a topográfiai adatgyűjtés, és a terepbejárások végeztével a város határában ismert lelőhelyek száma ma már megközelíti a 800-at. Ez az arány a külterületre és a belterületre is egyaránt érvényes kell, hogy legyen, hiszen a régészeti lelőhelyek számát, így a történeti korokban az emberi megtelepedésre alkalmas területek elhelyezkedését a mindenkori természeti körülmények nagyban befolyásolták. Gyula város belterületét földrajzi viszonyai, a folyók közelsége, a tengerszint feletti magasság stb. mindig is alkalmassá tették az emberi megtelepedésre. Természetesen nem lehet kizárólag a kutatás jelenlegi állásával magyarázni ezt a problémát, érdemes közelebbről megnézni a rendelkezésre álló, viszonylag kevés adatot. A belterületen az Árpád-kori leletek teljes hiányáról korántsem beszélhetünk, hiszen több lelőhely esetében is vannak ilyen korú emlékek. Első helyen kell említenünk a Törökzugban feltárt templomot (Gyula 3. sz. lelőhely). A templom első, az ásató régész által román kori periódusként jelölt építési fázisa a szokatlanul nagy mérete ellenére beilleszthető a környékről ismert Árpád-kori templomok közé, csupán jellege alapján is. Hasonló, nagyméretű egyhajós Árpád-kori templom ismert pl. Décséről.32 Tehát a közelebbi keltezésre irányuló próbálkozások nélkül is kijelenthető, hogy ezt az első templomot legkésőbb a XII—XIII. század folyamán építhették. A templom előkerülési és feltárási körülményeinek ismeretében nem kezelhetjük egyértelműen negatív eredményként az Árpád-kori leletek majdnem teljes hiányát. Az ásató régész is megjegyzi, hogy sem a templom Ny-i részén, sem a templomtól D-re nem zajlott régészeti kutatás, és az ásatási alapraj- 32 Szatmári 2005. 107-108.
