Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Jároli József: Újkígyós első temploma és társadalma az alapítást követő évtizedekben

szóból, amely a latiu dedikációban szerepel, került az adat helytelenül a kötetbe. A Regina név egyébként a szegedi kultúrkörből származó kígyósiak között kedvelt keresztnév volt.) A Szuzanyát, az Angyalok királynéjaként oltárképen jelenítették meg, amelyet 1844-ben újítottak meg. A Mária tisztelet is a szegedi kultúrkörből hozott örökség, hiszen a táj szakrális központja az alsóvárosi barátok Havi Boldogasszony tiszteletére emelt híre kegytemploma volt. A főoltár - mellékoltárak létéről nincs tudomásunk ebben az épületben - nagyon egyszerű kivitelű lehetett, oltárszekrényét ugyancsak 1844-ben újították meg. Ugyanekkor szereztek be 6 darab oltárgyertyatartót fehér színben, minden bizonnyal fából, és két aranyozott kisebb gyertyatartót a szentségtartó mellé. Szintén 1844-ben Jézus feltámadását ábrázoló domborművet, ún. faképet helyeztek el az oltárszekrény felett, az ajtajára pedig feszületeket, de hogy hogyan, az a leírásból nem derül ki. Orgonája is volt a templomnak, mert a fenti évben történt javíttatásáról tudunk. Léhner Mihály plébános 1836-1850 közti időből ránk maradt kéziratos jegyzetei alapján úgy látjuk, hogy a templom kezdeti felszerelése szegényes lehetett. Az általa leírt beszerzések, ajándékok elsősorban oltárterítőkkel, egyházi ruhákkal, kegyszerekkel gyarapították a templomi javakat. A kertészség első plébánosa König Ferenc volt, őt követte 1827. május 28-1836. április 25-ig Takács Károly, majd 1836. május 19-től 1863-ig Léhner Mihály. Munkásságát feljegyzéseinek adatai alapján ismerjük. Népét szerető, annak javát előmozdító, jó pap volt egész szolgálata alatt. Elődeiről keveset tudunk, Takács Károly irodalmi munkásságáról ő tesz említést. A templom hívő közösségének zömét a letelepített dohánykertész családok (az ún. numerusos gazdáké) alkották. A kényes kapásnövény termesztése sajátos szakértelmet igényelt, a család minden tagjának munkát adva. Ahol a családi munkaerő nem volt elegendő, ott a községben ideiglenesen munkát és szállást kapó béreseket és ún. feleskertészeket alkalmaztak. Ok jórészt a környező községekből vagy a szegedi nagytáj más helységeiből kerültek ki. A dohánykertészek, mint bérlők, a feudális hierarchiában a zsellérek közé tartoztak, jobbágyi szolgáltatások nem terhelték őket, csupán a földesúrral kötött árendális szerződés volt mérvadó. A község önkormányzata a földesúri községekétől lényegesen eltért. így pl. Léhner plébános elnöklete alatt működölt 1845-1848 között az ún. népvének gyűlése, amely a község életének minden fontos kérdésében hallatta szavát.