Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Jároli József: Újkígyós első temploma és társadalma az alapítást követő évtizedekben

A hívő közösség és a földesúr közösen tartották el a kertészség plébánosát. 1836-ban, amikor Léhner Mihály átvette a plébániát, az uraságtól évi 150 váltóforintot, a községtől párbér fejében 300 váltóforintot, 20 hold szántóföld, 6 hold kaszáló használatát, 6 öl tűzifát, 2 akó bort és minden házaspártól 2 csomó dohányt kapott évente. Az uraság "örökös grationaléul" évenként adott még 6 köböl búzát, árpát, csöves kukoricát és egy sovány sertést. (Gyulai kápláni jövedelme ezzel szemben ezer váltóforintig is felment, így új állomáshelyén maga kényszerült gazdálkodni, hogy szűkös jövedelmét kiegészíthesse.) A későbbi években a papi föld területét 20 holddal megemelték. A község vezetői szedték be a lakosoktól a párbért, amit mindig megelőlegeztek a plébánosnak. (Később az előlegezést megszüntették, és mindenki maga fizetett.) A templom fenntartásáról, rendjéről a templom curalora, gondnoka volt köteles gondoskodni. Lóval, kocsival rendelkező tekintélyes gazdának kellett lennie, mert az ő kötelessége volt a templom részérc más helységekben szerezhető javakat saját kocsijával hazaszállítani. Munkájáért fizetést is kapott. A templom kisbírója fizetés nélkül látta el "hivatalát". O volt a templom, plébánia jövő-menő embere. A kántor és a harangozó pedig az egyházközség fizetéses alkalmazottai voltak. A vasár- és ünnepnapok, a község fogadott ünnepeinek megülését a község 1842-ben készült rendszabályai határozták meg. A vasárnap megszentelését szolgálta a szombat félünnep jellege. A déli harangszóig mindenkinek haza kellett térnie a mezőn végzett munkából, a fuvarozásból pedig a koradélutáni vecsernyére hívó harangszóig. Otthon a gazda és családja még folytathatta a munkát, nehogy vasárnapra maradjon. A szombat délutáni vecsernyén minden családból legalább egy családtag köteles volt részt venni. A szombat délutáni mezei munkák tilalmát részint a "Boldogságos Szűz tiszteletére, hogy hathatós közbenjárása állal a veszedelmes jég csapásoktul oltalmazzon", részint azért fogadta meg a község, nehogy a szombaton elvégezhető ház körüli munkák vasárnapra halasztása miatt valaki munkával töltse el azt, vagy elmulassza a szentmisén való részvételt. A vasárnap reggeli szentmisén büntetés terhe alatt köteles volt mindenki részt venni; helyette dolgozni, kocsmázni, kártyázni, vadászni ugyancsak szigorú büntetés terhe alatt tilos volt. (A büntetés lehetett pénz vagy elzárás is!)