Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Gyáni Gábor: Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése

paraszti olvasókörök, agrárproletár olvasóegyletek látták el. A szóban forgó szervezet-típus, több évtizedes hagyománynak megfelelően, a "civil társadalom" kvázi-politikai szerepre könnyen szert tevő markáns intézmények olyan, amely a közvetlen politikai képviselettel nem bíró, választójogot és autonóm munkavállalói érdekvédelmi szervezetet is nélkülöző társadalmi csoport (amilyen az agrárprolelariátus), érdekartikulációja során jut döntő szóhoz. A kor liberális alkotmányos államberendezkedése viszonylag bő teret engedett a "civil társadalmi" öntevékenység számára, az elé sem állítva áthághatatlan akadályokat, hogy akár az alapvető politikai jogoktól is megfosztott társadalmi csoportok e legális vagy féllegális szervezeteket jogszerűtlenül - közvetlen politikai-érdekvédelmi célok szolgálatába állítsák.

15 Úgy gondolom tehát, hogy a századvég agrármozgalmaiban a "civil társadalom" aktivizálódott, a benne tenyésző intézményes eszközök révén "szerveződött" az ellenállás az állammal vagy a munkáltatókkal szemben. Ez tűnik itt a döntő fogalmi keretnek. De mire szerveződölt ez a "civil társadalom" bázisán nyugvó tömegmozgalom? Tüzetesebben nézve, hogy mit is akartak a sztrájkoló vagy tüntető földmunkások, mezőgazdasági napszámosok itt és ott, nyomban kétségek merülnek fel a "paraszti osztályharc" meghatározásokkal szemben. A baj már ott kezdődik, hogy a parasztság nem is osztály, ráadásul a tárgyalt esetben a parasztságnak jól körülhatárolható egyes rétegeiről, nemegyszer peremcsoportjairól (kubikosok) van szó. Mindezeken túl, e mozgalmakban túlnyomórészt gazdasági követelések, tipikusan érdekvédelmi igények fogalmazódlak meg: az aralószlrájkok, mint a mozgalmak talán leggyakoribb eseményei, közönséges bérvitákra utalnak. Igazán ritka az az eset, amikor az alapjában munkaviszályból keletkező konfliktus politikai tartalommal egészül ki. Ilyen a Szántó Kovács János vezette hódmezővásárhelyi zendülés, legalábbis ilyennek tűnik az ő szemszögéből. Szántó Kovács ti. első rendőrségi kihallgatása során mozgalma céljaként a nyolc órás munkanap "behozatalát", a "becsületes munkásvédő törvények" megalkotását (csupa érdekvédelmi követelés), és emellett az általános 15 Az itt igen vázlatosan előadottakról bővebben: Gyáni Gábor: "Civil társadalom" kontra liberális állam a XIX. század vegén. Századvég, 1991/1.145-156.