Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Jároli József: Palugyay Imre halálának egy- és negyedszázados évfordulójára

is a kézirat keletkezésének idejében tapasztalható állapot leírása teszi forrásértékűvé az ismertetést. A jótékony egyesületekről, alapítványokról szóló részben (XVI.) a gyulai és az endrődi kórház, a gyulai rabdolgoztató intézet, a magyar nyelvi pénztár és egyéb közcélú alapítványok létrehozóival, gazdálkodásukkal ismerteti meg az olvasót. Az ipar és kereskedelem bemutatásánál az 1853. évi debreceni iparkamarai adatokat veszi alapul, majd a megyében működő szeszgyárakat, malmokat ismerteti (XVII.). A továbbiakban egy-egy fejezetet szentel az állam által fontosnak tartott börtön-, adó- és egészségügy ismertetésének. (A sorrend, azt hisszük, aligha véletlen!) A közlekedési viszonyok lehangoló képet mutattak, elmaradott úthálózat, szabályozatlan folyók tették nehézzé a külvilággal való kapcsolattartást (XXII.). Érdekes viszont a korabeli viszonyok megismerése szempontjából a megyén átmenő főbb utak irányainak ismertetése. A XXIII. fejezet a katonaság és a kor hírhedt csendőrségének megyebeli állomáshelyeit ismerteti, míg a következő a megye közigazgatási és bíráskodási szervezetének múltját és akkori jelenét mutatja be. Adatait elsősorban az igazgatástörténet iránt érdeklődő kutató használhatja eredménnyel. A megyei viszonyok általános ismertetése után a járások szerinti bemutatás következik a könyvben. (A XXV. fejezet alfejezetei: I. Gyulai, II. Békési, III. Csabai, IV. Szeghalmi, V. Szarvasi járás.) A járások leírásánál az alábbi sorrendet alkalmazza a szerző: városok, falvak, szerződéses községek (dohánykertészek települései stb.), puszták. Az egyes helységek bemutatásánál, ahol adat van rá, a helységnév eredetét, birtokosait mutatja be, lábjegyzetben iratokat közölve. Megadja továbbá a helységek földrajzi fekvését, a határ adatait, a földbirtokosok számát a termőföldek jellemzését, a házak népességét és számát, olyan részletességgel, amit a rendelkezésre álló források lehetővé tettek. Az egyes lakott helyek népességét mindenütt röviden jellemzi, rámutatva a magyarokkal együtlélő nemzetiségek sajátosságaira. Ahol van adat, ott részletező leírást kapunk a templomokról, az egyházak papjairól, a filiákról, bizonyára a lelkészek által összeállított jelentések alapján. Szó esik még itt is az árvaügyről, az adókról, közmunkákról, vásárokról (ha van vásártartási joga a településnek), a tűzoltószerekről, a csendőrségről, a postáról vagy a legközelebb eső postaállomás helyéről. A puszták esetében a szerző megadja azok földrajzi helyét, ismerteti birtokosait, ha lakott hely, akkor a népességre vonatkozó legfontosabb adatokat is.