Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Jároli József: Palugyay Imre halálának egy- és negyedszázados évfordulójára

lakóhelyen élők, vagy attól távollevők száma). 1850-től a lakosság életkori megoszlására vonatkozóan is közöl táblázatot. (Van a 69. oldalon egy datálatlan, valószínűleg 1850-ből származó táblázat is a megye népmozgalmáról.) E számadatokban bővelkedő fejezetek első látásra felvillanyozzák a gyanútlan kutatót, de ha alaposan átvizsgáljuk az adatsorokat, rájövünk, hogy a különböző időben, különböző szempontok alapján felvett adatok statisztikai módszerekkel nem értékelhetők. (Itt kell utalnunk az anyagyűjtés módszerére, hiszen a szerzőt informáló tisztviselők, esetleg maga a szerző, személyes adatgyűjtéssel is csak olyan adatokat láttak érdemesnek közölni, amelyek az említett források összesítéseiből könnyen kivehetők és közölhetők.) Tehát csak nagy vonásokban, inkább csak tendenciákat mutatóan lehet az adatsorokból fejlődést, változást kimutatni. Sajátos, az államhivatalnok paternalizmusával látott képet rajzol a szerző a megye népének jelleméről és szokásairól, külön tárgyalva a magyar, a szlovák, a német és a román anyanyelvű lakosság sajátos vonásait. A jellemzők bemutatása vázlatos, bizonyos sajátosságok nem köthetők egy-egy helységhez. Tehát a kutató, főleg a néprajzos számára érdekes olvasmány e népleírás, de inkább csak a szerző, pontosabban a jelentő hivatalnokok népszemléletére vonatkozóan rendelkezik forrásértékkel. (XII. fejezel.) Az egyes helységekhez jobban köthető, alaposabb leírás a megyében élő nációk viseletének számbavétele, amely nem, kor, vallás szerint is különbséget mutat. A nők öltözete látszik a polgári viselet irányába fejlődni, míg a férfinépé konzervatívabb. Egy biztos azonban: ez a leírás még a tájegységenként, nemritkán helységenként is lényeges eltéréseket mutató viselet polgárosodás előtti, a későbbi évtizedek fokozatos "kivetkőzését" hozó folyamatot megelőző állapotot tükrözi (XIII. fejezet). A vallásügyről szólva, a szomszédos Csanád megye területén székelő csanádi püspökség és káptalan történetét ismerteti részletesen, míg Békés megyéből csak a különböző felekezetekhez tartozók lélekszámát, az egyházközségek, eklézsiák számát és az egyházi felsőbbség nevét adja meg, minden bizonnyal az 1850. évi országos összeírás adatait felhasználva. (A fejezet végén Békés megye középkori kolostorairól közöl még adatokat.) A tanügyről szóló XV. fejezetben mozaik adatokat sorakoztat fel a szerző. Az 1851-52. tanév megyei tanulólétszámát adja meg, nyilván korabeli hivatalos statisztikából, majd Szarvas gimnáziumát, illetve Tessedik Sámuel egykori gazdasági iskoláját mutatja be. Az árvák vagyonának kezelésével kapcsolatos gyakorlatot és az arra hivatott intézményeket a XVI. fejezet tárgyalja. Ez esetben