Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

lévén - mint elsődleges főhatóság, anyai nagybátyja, Szabó János, a falu lelkésze látta el. Sok kedves és felejthetetlen élményt őrzött Szakái Lajos érzékeny lelke a szoros baráti-emberi kapcsolatokat formáló, hangulatos, "játszó" vasárnap délutáni szórakozásairól is, ahová akkor is ki-kijárt, amikor középiskolás diákként előbb a szomszédos mezőberényi gimnáziumból, később a távolabbi debreceni kollégiumból hazalátogatott. Egyszerű, olcsó játékokkal töltötte itt szabad idejét a tárcsái fiatalság. Labdajátékokkal, métázással, fogócskával, szívdobogtató zálogosdival. Leány és fiú együtt. A "játszó" ugyanis mindenkié volt. Szegényé és gazdagé egyaránt. A kicsinyeknek mozgásigényt kielégítő önfeledt futkározás helye, az iskolás lányoknak és fiúknak egymást méregető szabad játszótér, a fiataloknak magakellető önmutogatás, rivalizáló kivagyiság, meghitt találkák és párválasztó-egymásnak elkötelező szerelmi vallomások színtere, a még nagyobbaknak az adott szóhoz való hűség, az emberi megbízhatóság, az erő és az állhatatos kitartó szerelem bizonyságtevő-megerősítő fóruma volt, a szülők számára meg olyan alkalom és lehetőség, ahol és amikor visszagondolva saját élményeikre, féltő szívvel, de anyai-apai büszkeséggel kémlelték gyermekeik útkereső lépéseit és sikereit. Kétségtelen: Szakái népi játékok, szórakozások, társas összejövelelekfonókák hangulatát rögzítő, népdalszerű verseinek folklorisztikus hitelessége helyi élményekre alapozódott. Ezért állíthatta róla Kohn Dávid, közéleti tevékenységének kimondottan Békés megyére korlátozott mozgásterületét, verseinek Köröstarcsa-központú homogén témavilágát és paraszti látásmódját ismerve, hogy "ő volt és marad mindemái napig Békés vármegye legkiválóbb poétája", nem számolva azokkal, akiket "nem születésüknél, hanem csak itteni működésüknél fogva" (pl. Vajda Péter, Győry Vilmos és Székely-Nuszbek Sándor) mondhatunk magunkénak. Ne töprengjünk azon, mennyit ér Kohn Dávid tiszteletteljes epitheton ornansa. Ha az ő vizsgálódási szempontjait követjük, és a címadományozás alapjául kizárólag a születés és az elhalálozás helyét, továbbá a megyéért vagy annak egyes településeiért végzett, tartós hűséget igazoló aktív munkát és a Köröstájat népszerűsítő, elkötelezett írói-költői tevékenységet vesszük, úgy kétségkívül igaza van. A Kohn adta titulus azonban önmagában nem jelent művészi értéket és rangot is. Éppen ezért már most, költői tevékenységének ismertetése előtt, szükségesnek látjuk, hogy óva intsünk mindenkit: Szakái Lajos e kitüntető cím ellenére sem tartozott a kortárs iro-