Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

dalom vagy a reformkori irodalmi népiesség vezéregyéniségei közé. Nem vett részt ízlésformáló-ízlésfejlesztő elvi vitákban. Nem volt soha az előőrs, az élcsapat katonája. Nevét kevesen ismerték és tartolták számon Békés megye határain túl. Csak a második vonal csendes képviselője volt (erre képesítette szerényebb költői adottsága), aki fölött joggal és viszonylag gyorsan haladt el az idő és a kor. Amolyan kis fényű pásztortűz volt, amelynek lángját hamar kioltotta a szél. Lelke mélyén valószínűleg maga is tökéletesen átérezte helyzetét és sorsát. Volt annyira józan és tárgyilagos, hogy felmérje: a kor ismert lapjainak, kérészéletű folyóiratainak és zsebkönyveinek (Aglája, Emlény, Hoművész, Athenaeum, Nemzeti Almanach, Regélő Pesti Divatlap, Duda, Jácint stb.) hasábjain ritka időközökben közölt dalai ugyanúgy nem hozzák különösebb izgalomban az olvasókat, akár 1100 példányban publikált, rövid idő alatt elkapkodott daloskönyve, a Czimbalom. S ahogy egyre jobban telt az idő, azt is be kellett vallani önmagának, hogy "erőteljesebb irányok, nagyobb egyéniségek, alaposabb felkészültségű, tisztázottabb eszmékkel induló költőtársak eredményesebb munkát végeznek nála, s költészete nem mérhető sem a Petőfiéhez, sem az Aranyéhoz, de még a Tompáéhoz sem" (Dankó Imre). Világos volt előtte az is, hogy a költészettől - különösen vidéken nem várhat sem anyagi függetlenséget, sem elfogadható életmódot és megélhetést, bármilyen szenvedélyes szerelettel hódol is trónja előtt. Büszkén hivatkozott mégis minden adandó alkalommal költő voltára, mintha csak perelni akarna azzal a "lekezeléssel", amellyel barátja: Erdélyi János kirekesztette az irodalmi respublicából, amikor az Egy századnegyed a magyar szépirodalomból című tanulmányában azt jelentette ki, hogy "költői névre nem tartott igényt". Két évi mezőberényi, majd kilenc évi debreceni diákoskodás után került az eperjesi jogakadémiára. A felvidéki polgárváros, Eperjes, a maga szokatlan színességével, pezsgő életritmusával nagy hatást gyakorolt az ifjú Szakálra. Tegyük hozzá - joggal. Csinos magánházai, pompás ízléssel megformált középületei, kövezett, tiszta utcái, heves elvi vitáktól hangos, copf stílusú megyeházája, kórháza, német színháza, amelyben időnként a Kassai Magyar Színház társulata is játszott, nyomdája, kuruc hagyományokat ápoló, főiskolai tagozatokkal (filozófia, jog) rendelkező népes evangélikus kollégiuma, királyi katolikus gimnáziuma, görög katolikus egyházi központja, 1200 megyei "iparűzőt" tömörítő 27 céhje révén méltán